Szerintetek jogosan szégyellem magam az alábbiak miatt?

Még kiírni is szégyellem a kérdést, de hátha kapok valami kézzelfogható választ. Gyermeki lelkületemből adódóan nem az első furcsa dolog, amit teszek. Nyelviskolában tanítottam valaha egy lányt. A kurzus le is zárult, majd körülbelül 1,5 éven belül telefonon jelezte felém, hogy szeretné folytatni a nyelvtanulást magánúton nálam. Akkor visszamondtam, mivel kapcsolatban voltam a barátnőmmel, aki nem szerette volna, hogy idegen lányoknak adjak órát. A nyelvtanuló lány nem hagyta annyiban, másnap hívott telefonon. Elvállaltam. Még ekkor nem tudtam, mennyi problémát okozok ezzel magamnak a távolabbi jövőben.

Néhány órát adtam neki. Mintha folyamatosan várt volna még valamire. Utána félbeszakadt munkahelyi okok miatt.

Nagyjából fél évvel ezelőtt az egyik közösségi oldalon megjelöltem ismerősként, és levélben rá is kérdeztem, hogy mi történt az angollal. Csak szakmai dolgokról beszélgettünk. Sem nekem, sem neki nem volt állása akkor, így elkezdte nekem küldeni az álláshirdetéseket, ami akkor nagyon jól esett, hiszen fél éve veszítettem el édesapámat, és akkor minden jó volt, ami kimozgat. Ugyanakkor mostanában erősen megjelent bennem a félelem: vajon mit gondolhatott, miért jelölöm meg, nem érezhetett-e e olyat, hogy nekem több, mint egy tanítvány. Próbáltam biztatni őt minden módon. Félek, hogy tolakodásnak vette, így le is álltam. Mostanában is eszembe jut, vajon mit hozhatott ki ebből az egészből. Lehet, hogy elárultam magam. Ezzel kapcsolatban várom a hölgyek, (akár férfiak) észrevételeit.