Melyik a hitelesebb életfelfogás? Megélni az összes szerelmet, párkapcsolatot és ha nincs benne már több, kilépni belőlük (házasságból is) vagy a meglévő házasságot a hullámvölgyekben mindig megmenteni?

Ez mindig a körülményektől függ,a hullámhegyek,völgyek,nagyságától.

Egyik párkapcsolatból a másikba ugrani, mindig feladni, nem egészséges.

Meg kell "dolgozni" egy jó párkapcsolatért.

Dolgozni...huh, de rossz szó,de találó.

Amíg az egyik fél nem lépi át azt a bizonyos határt,addig érdemes tenni egy kapcsolatért.

Házasság.

Ha van gyerek,nyilván az ember a gyerekei miatt többet elvisel.

Egy gyereknek férfi,nő,apa,anya kép, családmodell kell legyen a szeme előtt,hogy a személyisége egészségesen fejlődjön ki.

Amíg a gyerekek fejlődésére nincs rossz hatással a házasság, addig érdemes megpróbálni helyrehozni azt,ha valakiért, valakikért az ember elvisel némi rosszat,azoka gyermekei.

Kikért, ha nem értük?

Természetesen az a bizonyos határ itt is játszik,nem szabad egy bántalmazó kapcsolatba beleragadni.

Gyerek nélkül,kevesebbet kell tűrni.

Könnyebb is a válás,ha valaki már egy életre elkötelezi magát egy ember mellett, hozzámegy, talán többet kell tennie,tűrnie, mint egy "csak" élettársi párkapcsolatért.

És akkor a jogi viszonyokról, anyagiakról nem is beszéltünk, ugye egy válás esetén ezek is szóba jönnek.

A lényeg,mindig van az a határ,ami miatt ki lehet,kell lépni egy kapcsolatból,csak egyes esetekben lehet máshol van.

Testi bántalmazás, vagy ilyesmi esetén azonnal lépni kell,gyerekkel vagy anélkül is.