Olyan pároknál, ahol a hétköznapok során anyagi gondok vannak (hitel törlesztés, minimálbér, esetleg már meglévő gyermek felnevelése), és tényleg küszködés nekik egy teljes esküvő 300-400 ezres költsége, ott miért kell ezt erőltetni?

Sosem fogom őket megérteni. Ezért leírom egy menyasszony kijelentését.

"Azt, hogy zsíros kenyeret fogunk enni, senki sem látja, de a lagzit mindenki."

Elgondolkodtató, nem?

Kit érdekel olyan emberek véleménye akik erre adnak?

Milliókért esküvő, otthon meg 100 ft kiadás gondot jelent.

Fölösleges rongyrázás. HA esküvőt akar valaki akkor azt lehet normális keretek között.

Mondjuk én azt sem értettem soha, hogy valakinek hogyan lehet egy komplett életcél annyi, hogy ilyen-olyan esküvője legyen.

Mert Magyarországon ilyenek az emberek. Minden a külsőségekről szól, gyakorlatilag nem is maguknak tartanák azt az esküvőt, hanem másoknak.

Pont ugyanezért vesznek kétszer nagyobb autót, amit aztán nem tudnak tankolni és szervizelni; valamint pont ugyanezért építenek kétszer akkora házat, mint amit fenn tudnának tartani. Közben az épület fele kong az ürességtől és még egy normális kanapéra sem telik.

De legalább kívülről úgy látszik, hogy milyen marhára jól megy nekik.

Akkor én jövök a másik oldalt képviselni, sziasztok. :)

Ránk nagyjából igaz, minden felsorolt érv. 90et keresek per hó, párom sem sokkal többet, hónapról hónapra élünk. Nem akarok több száz fős vendégsereggel tengerparti álomnászt, de igenis szeretném az esküvőnknek "megadni a módját". Akkor is, ha előtte másfél évig gyűjtögetünk rá, és az összes családtagtól karácsonyra születésnapra stb. pénzt kérünk, hogy mehessen a perselybe.

Mert az, hogy férjhez megyek életem szerelméhez, igenis ünnepelni való dolog, és életem legboldogabb napja kell, hogy legyen. Ahol nem arra szeretnék emlékezni, hogy hát igen, a nagyim főzte gulyást ettük, mert az olcsó és kiadós.

Nem járok étterembe, nincsenek márkás ruháim. De a saját esküvőmön szeretném hercegnőnek érezni magam, életemben egyszer. :) Ami egyébként soha nem adatik meg, mert olyan körülmények közül származom, ahol nincs lehetőségem.

És ez nem a barátnők dicséretéről vagy a százhuszonhatodik vendég véleményéről szól. Rólam és a páromról, és arról a napról, ami a közös jövőnk kezdete. :) Ez pedig megérdemli a rongyrázást.

...Talán kicsiben ahhoz tudnám hasonlítani, mikor valaki nem ünnepli a születés, névnapokat, karácsonyt és egyebet. Persze, nem más nap, mint a többi, egész évben szeretni kell egymást, stb... de azért mégiscsak jobban esik a terített asztal mellé ünnepelve odaülni, mint utálkozni. :)

7-es, épp erről beszélek, hogy te elfogadod hogy ennyi. Értem én hogy egy ruha bérlés 100.000Ft, de ha nem ragaszkodik az ember az esküvői ruhához, akkor mondjuk egy gyönyörű turis kisestélyi 1500. Esküvői menü fejenként 10.000. Ezt is megértem hogy ennyi mert helyszín bérlés, személyzet egész éjszakára stb stb stb olvastam pont elégszer de azért ezt is össze lehet hasonlítani egy sima éttermi ebéddel ami fejenként kb 1800Ft - mert ugye az sincs kőbevésve hogy egy lagzi feltétlenül hajnalig kell hogy tartson. Fotóztatni se muszáj előző naptól másnap hajnalig, mert most már ilyeneket látok néha... elég a szertartást fotózni. Legyen jóféle rövid ital, fejenként 3-4 deci (???), azt se lenne muszáj. 10 éve még ritka volt a székszoknyás terítés, ma már szinte elvárás. Zenekar helyett playlist egy laptopról (igen, az se ugyanaz, de van aki eleve irtózik a mulatóstól).

Teljes mértékben elfogadom ha valaki ezeket akarja. De azt írni minden egyes esküvős kérdéshez hogy minimum fejenként tizenakárhányezerrel kell számolni, na azt nem. Mert igenis lehet kevesebből is házasodni, akkor is ha van vendéglátás utána. Meg ami pl egy eljegyzéskor, szülinapkor normális, átlagos vendéglátásnak számít, miért ne lehetne normális egy esküvőkor? Miért ne lehetne akár otthonra hívni a vendégeket (már persze ha van hely)?

Van amin lehet és ésszerű spórolni és van amin nem az. Szerintem a helyszín és a vacsora tipikusan nem ilyen, abban a tekintetben, hogy amint meghívod a közelebbi rokonokat bőven túl vagy a harminc főn egy átlagos családnál és ennyi embert egyszerűen nem tud egy átlag lakásban/családi házban élő ember hova tenni, nem, hogy etetni/itatni. Erre egy átlag konyha nincs felkészülve. A fotózás valóban nem muszáj, de ha logikusan végiggondolod, ez az ami megmarad. A képek, meg persze az emlékek, de a képek segítenek felidézni Őket.

De valóban az igényektől függ minden, ezért szoktam azt javasolni a pároknak, hogy állítsanak fel egy fontossági sorrendet és azon spóroljanak ami a végén van (mert a többség valahol meg kell, hogy húzza a határt), így nem lesznek csalódottak, mert ami a lista elején van arra áldoztak, ami pedig a végén az úgyis "mindegy".