Miért nem volt még belém szerelmes senki úgy igazán?

Mert nem önmagadat adod, hanem egy általad felépített karaktert, aki köszönő viszonyban sincs azzal aki valójában vagy.

Mindezt az elvesztegetett időket és embereket megspórólnád, ha az első pillanattól kezdve önmagadat adnád. Akinek nem tetszik az kiesik mellőled, akinek tetszik az maradni fog, és nem fél évig.

Most miért írod ezt? Én szeretlek! Te vagy életem szerelme!

Nem tudok nélküled élni!

Nem voltál elég érdekes számukra, ennyi. A hiba veled csak annyi, hogy rossz emberek között keresgélsz és nekik próbálsz megfelelni, így nem csoda, ha folyton csak kudarc ér. Bár dicséretes, hogy ennyire hajtasz, de aki szerelmes lesz beléd, még a legrosszabb oldaladért is rajongani fog és akkor majd megérted, hogy milyen buta voltál, hogy ennyit fáradoztál az exeidnek.

Nem attól fog ez megtörténni, ha türelmetlenül fröcsögsz miatta, nyomulsz, minden sarkon az igazit keresed és az összes potenciális partner elé veted magad - ahogy a legtöbben, ne vedd magadra. Ez egy olyan belső szikra, amit nem lehet semmilyen módszerrel kierőszakolni (lehetsz te a legfantasztikusabb nő a világon, még akkor se), hanem természetesnek kell lennie, önmagától fakadnia.

Van, akivel gyakran megesik, van akivel soha nem történik meg. Lehet egyedül és lehet párban is élni, nem kell ezt túldramatizálni egyébként. Oké, szeretnél egy pasit (aki szerelmes beléd), de miért is??

Van egy olyan érzésem, hogy azért meg fogod kapni - majd ha nem "kell" ennyire.

Nagyon sokáig voltam így én is.Mindent beleadtam a kapcsolatba, de nem voltam senkinek a nagy szerelem. Aztán változtam, lazább és "önzőbb" lettem, nem mutattam ki a másik félnek hogy ő nekem a minden, és láss csodát, máris érdekesebb lettem.

Ugyanezt látom fordítva is, akiben van tartás, férfiasabb számomra. Persze most sem a büdös parasztokat keresem :D Pusztán nem jönnek be a papucsok.