Mit tegyek, szerelmes lettem a pszihologusomba?

Ez természetes egy terápiában, és ha pszichológusod képzett terapeuta, akkor ezzel ő is tisztában van, nyugodtan elmondhatod neki. Ezt úgy hívják szaknyelven, mármint amikor a páciens érzelmeket táplál a pszichológusa iránt, hogy indulatáttétel.

Azt viszont nem igazán értem, hogy miért mutogat magánjellegű fotókat. Ez elég gáz.

Ez elég általános, nagyon sokan "beleszeretnek" az orvosukba. Vagy inkább valami rajongásféle ez, mint szerelem.

Lehet, hogy nem hiszed, de ha valóban együtt kéne élned vele, még az is lehet, egy hónap után azt mondanád, kell a fenének! :)

Tudom, most majd' belehalsz, hogy nem lehet a tiéd.

Előbb-utóbb el fog múlni, nyilván nem egy-két hónap alatt, de majd túl leszel rajta. Pláne ha találsz valakit, akibe majd tényleg beleszeretsz.

Ez is a terápia része, ahogy fentebb írták, egyfajta indulatáttétel. A terapeutád dolga, hogy megtanítson kezelni a helyzetet. Két hónap pedig egy terápiában semmi, ennél jóval hosszabb idő kell az érzelmi folyamatok átalakításához.

(Erről eszembe jutott egy egykori terapeutám, aki férfi volt, és győzködött, hogy szerelmes vagyok belé... pedig nem voltam. De hát "tankönyvileg" bele kellett volna szeretnem. :) Úgyhogy ennyire természetes, hogy az ellenkező nemű terapeuták szinte "el is várják". Kicsit a régi rossz tapasztalat miatt is választottam ezúttal női terapeutát, aki nem várta el, hogy beleszeressek. :) De azt, hogy kötődjek hozzá, igen, mert tényleg ettől működik a terápia, mostanra már beláttam.)

Szóval nyugi! Amit te most szerelemnek érzel, az majd szépen átalakul ún. terápiás kötődéssé, ami viszont fontos, mert anélkül nem hatékony a terápia.