Ha valakibe szerelmesek vagyunk, akkor azt soha nem csaljuk meg? Vagy egy botlás belefér?

Ha igazán szeretsz valakit, akkor azt már a megcsalás előtt is tudod... És nincs is nagyon ingered hűtlenkedésre. Gondolom én.

Amúgy, szerintem amit ilyenkor legtöbben éreznek ("csak a megcsalás után jöttem rá, mennyire szeretem") inkább a rémület, hogy elveszítik, a megszokottól, biztostól meg kell válniuk valószínűleg, és megijednek, és azt hiszik, hogy ez az esemény volt az, ami ráébresztette őket a nagy szerelemre. Pedig szerintem csak arról van szó, hogy látják, nem feltétlenül zöldebb a szomszéd fűje, és ha esetleg bizonyos pontjain jobb is, bizonytalanabb, mint a már meglévő, zöldes, kicsit száraz, de azért mégis jóféle fű a saját kertjében. Na meg, ha már kezd belepunnyadni a kapcsolatba, legalább ennyi izgalom jutott, ami rövid ideig feldobja. Ezzel csak az a gond, hogy akkor rendszeresen a tilosban akar majd járni, mert nem a párjával együtt, hanem idegenektől várja az izgalmat. Nagy hiba.

A véleményem röviden ez, de nyilván tévedhetek is, na meg egyénenkénti eltéréseket is el tudok képzelni ilyen esetekben.

Egy párkapcsolatba nem fér bele botlás, nem fér bele megcsalás, függetlenül attól h az szerelem e.

Vagy tényleg szereti őt és akkor legyen vele, vagy szakítson inkább és akkor b**asszon másokkal.

Sajat tapasztalat: nem fer bele. Amig szerelmes voltam senki mast nem kivantam meg se szexualis, se lelki ertelemben. Aztan a szerelem mulik, de van egy parkapcsolat (ha nincs akkor nem is beszelunk megcsalasrol:-)). A parkapcsolatban nekem alap, hogy nem is keresem azokat a szituaciokat, ahol elcsabulhatok, igaz ehhez kell onismeret pl. reszegen ha tancolok es erotikus lesz a tanc akkor tudok e semleges mafadni vagy sem, ha nem akkor nem iszok tancos helyen vagy nem tancolok reszegen:-). Ha pedig megis eloferdült, hogy mast megkivantam, akkor volt bennem annyi erkolcsi fek, hogy felismertem es inkabb elmenekultem onnan :-).

Aztan amikor mar kiabrandultam teljesen a parombol es meg tartott a parkapcsolat, na akkor jottek a melypontok es vegul az egyik utan ugy ereztem elegem, vege. Utana majdhogynem az elso adando alkalommal megcsaltam es szerelmes lettem es innen tudtam ennek vegleg vege.

Es eljottem.

A kerdezonek: maximum arra szoktak rajonni ilyenkor az emberek, hogy hu hat annyira nem kenyelmes az uj szitu, hiszen a regi durcaskodik az ujat meg nem ismertuk meg elegge es hat lehet nem is olyan idealis mint volt a botlaskor...mindenesetre nem arra jon ra az ember, hogy o a regit szereti, hanem arra, hogy mit is veszitett/veszithet el. Es ennek ebben a fazisban semmi koze a szerelemhez, inkabb a felelemhez.

Aztan ha a masik valoban megbocsajt, amihez evek is kellhetnek, na akkor johet ujra szerelem...ha jon, ha nem akkor meg attol lehet egy rendes es mukodokepes parkacsolat.

Csak utana soha tobbet nem kell "lebukni" (es itt szajhuzas)