Nők! Hogyan viselkedtek, ha szerelmesek vagytok?

Vigyorgok, mint a tejbetök. Táncolva mosom fel a konyhát, szépnek látom a világot. :)

Nem szoktam beszélni róla másoknak, mert még lebeszélnek, megjegyzést tesznek, kiröhögnek.

Kívülről csak annyi látszik, jobb a kedvem.

Mi váltja ki? Fene sem tudja. Ezt nem lehet megfogalmazni. Ő a herceg fehér lovon, és annyi.

Változó, hogy mikor mennyit gondolok rá. Ha valami szépet látok, az jut eszembe, de jó lenne, ha Ő is láthatná.

Jelzések, csak egy-két diszkrét, szolíd, úrínős mosoly.

Elvégre nem vagyok már tini, aki csak úgy kacérkodik, röhögcsikél, közönségesen viselkedik.

Attól még lökött vagyok, ha szerelembe estem. Tudnék táncolni az esőben, (ha lenne eső!) és szinte majdnem minden humorra vevő vagyok.

De ez mindenkinél más. Nálam olyankor olyan széééép a világ!!! :)

"Véletlenül" megérintem a karját, kezét. A mosolyon kívül.

Nem vagyok zavarban, mert semmi olyan nem teszek, amitől zavarba hozhatnám, de ezt elvárom Tőle is. Semmi kétértelmű vicc, célzás, közönségesség.

Sütemény: egy tányéron, két villával. Ezt szokták érteni. Ha nem, az már nem az én hibám. :)

- Milyen külső jelei vannak ennek?

Az első az, hogy jobban odafigyelek a külsőmre, igyekszem tetszeni annak, aki tetszik (főleg, akkor ha még nem jött össze a dolog). Szóval, ha sokat jár fodrászhoz, más az öltözködése, jobban ad magára, mielőtt veled találkozik, akkor igen, esélyes a dolog.

- Miből látható ez kívülről, egyáltalán látható-e?

Mint írtam, a nő külsején a legfeltűnőbb. Emellett a társaságodban két dolog mutatkozhat meg: vagy zárkózottabb, mint lenni szokott, mert nem akarja magát lejáratni előtted, vagy sokkal felszabadultabb, és ez az opció a legjobb. Nevet a vicceiden, meghallgat, odafigyel rád. Keresi a testi kontaktust: megsimítja a hátad, kezedre teszi a kezét, ilyesmi. Sokkal személyesebb veled, mint más pasikkal.

- Beszéltek-e róla valakinek? (Családtag, barátok)

Én az ilyesmit csakis a barátnőimmel osztom meg, de ez mindenkinél változó.

- Mi váltotta ki bennetek a dolgot?

Maga a férfi. A külső-belső egyaránt. Ha a pasi kedves, és még tetszik is. Belőlem aligha vált ki szimpátiát egy jóképű, de bunkó pasi, hiába tetszik külsőre.

- Hogyan éled meg a hétköznapokban, mennyit gondolsz rá?

Húúh, a legelsőt nagyon rosszul. Nem tudtam aludni, annyit gondoltam rá, folyamatosan a paplant ölelgettem, hogy úgy érezzem, mellettem van. Mindig ő járt a fejemben, minden pillanatban... Persze, elutasítás lett a vége, azóta óvatosabb vagyok, nem élem bele magam annyira, de az érzések hasonlóak. Sokat gondolok rá, állandóan keresem a társaságát, igénylem a kapcsolattartást (chatelés, személyes beszélgetés, stb...)

- Adsz-e jelzéseket, ha igen, milyeneket?

Fogadom, és viszonzom a bókjait, mindig kiemelem a pozitív tulajdonságait. Pl. megmondom neki, milyen vicces, jól táncol, ilyesmi. Egyszóval, dicsérem, ha ügyes valamiben. Jobban odafigyelek rá, szakítok rá időt, ha találkozni szeretne velem.

Hozzátenném, ez én vagyok, minden nő más, van aki visszafogottabb, bátortalanabb, és másként kezeli a helyzetet. De van pár jel, ami mindenkinél ugyanaz :-) 27/N

Először is tisztázzunk valamit... Ebben az állapotban még közel sem lehet szerelemről beszélni, max. vonzalomról. Nálam szerelem csak a kapcsolatban alakult ki, amikor már megéltünk együtt pár dolgot, kialakult az intimitás.

Szóval ennek függvényében válaszolok, igyekszem visszaemlékezni a konkrét szituációra, amikor a barátommal még csak találkozgattunk, és már erős vonzalom volt bennem iránta. :)

Kerestem a társaságát minden létező módon, de közben a zavarban is voltam, ezért kerültem is (társaságban, amikor voltak körülöttünk), mert mások előtt még nagyon szégyelltem az érzéseimet. Próbáltam olyan helyzeteket teremteni, amiben közelebb kerülhetünk egymáshoz. Kettesben igyekeztem nagyon sok jelzést adni, a hangom is megváltozott, gyengédebb, törődőbb, figyelmesebb voltam vele. Többször megérintettem a karját. Sokat beszéltem, és amikor ő beszélt, igyekeztem jelezni, hogy figyelek rá.

A barátnőim tudták, hogy találkozgatunk, hogy vonzódom hozzá. Sokat gondoltam rá, sokat beszéltem róla azoknak, akiket beavattam.

Hogy mi váltotta ki? Először az apró figyelmességek a részéről. Addig - bár már ismertük egymást régóta - nem tekintettem potenciális partnernek, de egyszer csak feltűnt, hogy érdeklődik irántam... társaságban több figyelmet kaptam tőle, mint mások, és voltak olyan apró gesztusok, amik nagyon jólestek. Akkor esett le, hogy "jé, férfi!". :)

Utána már én is kerestem a módját, hogy minél többet beszélgessünk, minél jobban megismerjük egymást. A kettesben töltött idő során NAGYON jól éreztem magam a társaságában, minden szempontból. Bármiről el tudtunk beszélgetni, figyelt rám, én pedig újra és újra rácsodálkoztam, hogy mennyire vonzó számomra a személyisége. Tehát lényegében azért lettem szerelmes, mert elképesztően jó érzések keletkeztek bennem a társaságában, ami egyaránt fakadt a személyiségéből, a köztünk lévő közös hullámhosszból, és az irántam tanúsított viselkedéséből.

De ez fokozatosan alakult ki... az ismerkedés során erős vonzalom, aztán mikor összejöttünk, apránként szerelem lett belőle.