Éreztétek már ezt az érzést?

szerencsére nem

22F (hetero)

Nem. Olyan volt, hogy tetszett valaki, de úgy éreztem, hogy nem lehet köztünk semmi. De én ilyenkor valahogy "korlátozni" tudom az érzéseim, hogy ne éljem bele magam olyanba, ami nincs, ezért nem fáj. Úgy voltam vele, hogy ha van közünk egymáshoz, akkor összejövünk, ha meg nem, akkor jobb úgy, hiszen én olyan társra vágytam, aki ENGEM akar.

Utóbb kiderült, hogy részéről is megvolt a vonzódás, csak nem igazán hitt abban, hogy én őt akarom. Sok kölcsönös biztatás kellett ahhoz, hogy összejöjjünk. :)

Te hogyan szoktál vele viselkedni?

Szerintem lehet, hogy meg sem fordult a fejében, de ha egyértelművé tennéd az iránta táplált érzéseidet, akkor egy kis idő után lehet, hogy Ő is elgondolkozna azon, hogy milyen lenne együtt. Szerintem is azt kéne tenned, amit az előző válaszolók írtak, beszélgettek, akkor érintsd meg a karját, és mosolyogj rá. Ha megöleled, akkor próbáld minél szorosabban és hosszabban átkarolni, hogy érezze, amit közölni akarsz az öleléssel. És tegyél olyan megjegyzéseket, amikből kiderül, hogy elképzelted már, hogy milyen lenne, ha együtt lennétek. Ha vagytok olyan viszonyban, akkor én akár azt is mondanám neki, hogy szeretem, például ha valami olyanról beszéltek, vagy csak szimplán búcsúzáskor, mert azt bárhogy lehet érteni, viszont ha Ő is gondolt már kettőtökre úgy, akkor ez egy erős jelzés neki, hogy te is, hogyha a többit is beveted. Ha pedig esetleg ezekre visszautasítóan vagy sehogy sem reagálna, akkor neked kell eldöntened, hogy folytatod-e ezt a barátságot, még akkor is ha fáj, bár szerintem nem lehet úgy valakit igazán elfelejteni, ha mindig ott van.

Viszont remélem, hogy jól alakulnak a dolgok.