Már olyan qrvára elegem van abból, hogy hülyének néz. Azaz engedem neki, sőt. Míg más leszarja, én odafigyelek rá, szinte csak én, mégse ér sz-rt sem? 21L

A lelkileg összeomlik ön hozzám. Mivel szeretem és egyben a barátom nem tudod nem megvigasztalni. A f-szom kivan már...

Az egész pereputty, ide a csaja is beletartozik lesz-rja jó magasról.

Mindig nálam köt ki, mindig én kaparom össze. Mert a kutyát se érdekli, hogy vele mi van, csak engem.

Mármint nem lelki szemetesnek tart, hanem csak én értem meg igazán, illetve tudom, mert mondta, hogy nagyon tetszem neki. Külső/belső egyaránt.

Mégis úgy érzem, hogy neki ez a sz-r kapcsolat is jó, mert ha nem lenne az, rég kilépett volna.

Folyamatosan reményt ad, mindig többről többre kerül dolog, de akkor sincs semmi.

Szeretne tőlem, de egyszerűen nem csinál semmit...

Csak sajnáltatja magát, hogy ez így, ahogy van nem jó, velem jó lenne, mert én így meg úgy, de még sincs semmi változás...Persze én csak hallgatok. Elmondja, hogy mi lenne a jó, ha más lenne minden és ennyi.

Néha megsajnálom, de néha r-hadt dühös vagyok rá...

Fogok erről beszélni vele és megmondom neki, ha olyan rossz, szakítson (bár ezt már pát hete is mondtam neki, de akkor jött nekem a lelki rizsával, de nem azzal, hogy jaj, hát én szeretem...), ha meg tűri, ne panaszkodjon nekem, hanem nyeljen és kész.

Az ilyen milyen ember? Pontot akarok tenni a végére. Mert qrva sz-r, hogy szerinte minden milyen jó lenne, aztán meg jön azzal, hogy de nem lehet, de nagyon jó lenne, de nem vagyok olyan helyzetben, de amúgy szeretném komolyan.

Okés, hogy az önbecsülése padlón van, mert olyan kib-szottul el van ismerve, azaz sehogy, semennyire de még töketlen is?