Miért ilyen? Mit kezdhetnék olyan pasival, akiről úgy érzem valami baja van, de nem tudja elmondani (nem azért, hogy megoldjuk, hanem hogy legalább témában legyek és megnyugodjak), máskor nagyon kedves, és szeretnék tőle valamit?

Nem tudom, hogy az áll-e a dolog mögött, hogy "van valakije", nem hinném, a saját oldalán folyton panaszkodik, hogy milyen magányos. Velem meg úgy van, hogy, bár alapjábavéve nagyon bizonytalan voltam kapcsolatokban, egyszer összejöttük, és éreztem rajta, hogy nagyon szeret, mégis azt gondoltam, hogy talán bárkivel olyan és nem vettem komolyan, szakítottunk(miattam), de sokáig mégis éreztette, hogy szeret, és utána, idővel kibékültünk, de most gyakran van, hogy nem keres, amikor meg keres, akkor nagyon kedves. Nem tudom, hogy viszonyuljak hozzá, mert épp akkor, mikor sikerült megbizonyosodnom arról, hogy rendes, és igazán megbízhatok benne, ezzel a passzív magatartásával nagyon bunkónak tűnik, bár alapjábavéve érzelgősnek állítja be magát, mégis azt gondolom emiatt, hogy csak benyalja magát, vagy alapjábavéve nem vett sosem komolyan csak leakart fektetni, mégis nagyon zavaros az egész, mert máskor nagyon beleéltem magam abba, hogy mennyire szépen illenénk egymáshoz, szóval minimum nem kéne így bánjon velem, ha elis bizonytalanodott.

Úgy tűnik, mintha valami lelki baja lenne, ami miatt hajlamos képségbeesésre, de zavar, nem tudom hogy bírja rá beszélgetésre, hogy megértsem mi baja? Néha dühöngök magamban, hogy csak egy hazug dög, és nagyon megutálom, máskor meg türelmes szeretnék lenni hozzá, elvégre jól kijöttünk(ami ritka jelenség a kapcsolataimban), és megszeretném érteni, hogy mi baja, és megoldani, vagy minimum megérteni, hogy miért tűnik el így egy ember a semmibe