Párom nagyon csúnyán beszél az anyukájával, aggódhatok emiatt?

Ajaj.

Nem jo ilyen pasival kezdeni.

Nekem mindig mondtak, hogy figyeljem meg, hogyan viselkedik a csaladtagjaival az adott ferfi, mert kesobb lehetseges, hogy a sajat csaladjaval, felesegevel is hasonloan fog banni.

Nekem nagyon unszimpatikus lenne , egy ilyen ember, lehet, hogy kiabrandulnek belole.

Benned sem veletlenul vetodott fel a kerdes,hogy normalis -e.

Én egyetlen dolgot kaptam a szüleimtől: nem mondtak nemet, amikor arról volt szó, hogy egyetemre megyek. De nemet mondtak rengeteg dologra, pl. amikor érettségi előtt az osztálytársaim csinálták a jogsit, nekem csak annyit mondtak, hogy "majd a saját pénzedből". Pedig meg tudták volna tenni. Inkább féltek attól, hogy akkor oda kell adni az autót...

Ja, ha fel mertem volna emelni a hangomat, kaptam volna a pofont gondolkodás nélkül.

Ehhez képest igen, azoknak vettek a szülei drága számítógépet, akiknek csak a dolgozatot kellett begépelniük rajta. Én meg, akinek szakmája és sokat jelenthetett volna a több lehetőség, magamnak kellett plusz diákmunkával megdolgozni mindenért.

Ja, csak hogy lásd, hogy mit kapott az élettől! Egyértelműen nem becsüli amije van, nem tiszteli a másikat, és igen, veled is így fog bánni. Lehet, hogy most még nyal-fal, teszi a szépet, hogy megkapja a puncit, de amikor majd nyeregben érzi magát, akkor egyre jobban mindent természetesnek fog tekinteni, úgy fogja kezelni a dolgokat, hogy egyszerűen jár neki és ha nem kapja meg, akkor majd először jön a kiabálás, lehülyézés, lek.rv.zás, szabályok bevezetése, rendre utasítás, aztán a testi fenyítés, pofon, ököl, meg amit el bírsz képzelni.

Menekülj!

Szioka !!

Igen aggodhatsz, jol erzekeled.

Nem láthattad még túl sűrűn, hogy hova vezetnek ezek, és hogy mennyire csodás az ilyenekkel kialakult házasság. Pl. válás úgy, hogy akkor vagy kénytelen elszökni otthonról egyetlen kis bőrönddel, amikor épp dolgozik vagy a haverjaival a kocsmában van. Aztán teljes titkolózásban nulláról újrakezdeni egy másik városban úgy, hogy közben azon rettegsz, hogy nehogy rád találjon. Erre rámegy a fél életed, az összes barátod, az összes megtakarításod, a karriered. És ha voltak, akkor még a gyerekeiddel való kapcsolat is. A családunkban megtörtént. Megéri? Vagy jobb már most kitenni a szűrét és elfelejteni egy életre?

"...bármikor becsukhatom magam mögött az ajtót."

Tedd is meg!

Mit fejtsek ki jobban? A férj eljárt mindig kocsmázni, nőzni, a nőnek meg kuss volt otthon. Nem tudjuk a részleteket, de valószínűleg erőszakoskodott is, mert eléggé félt a nő. Aztán valahogy a sok év alatt eljutott oda, hogy lesz ami lesz, összepakol és eltűnik. Azt már leírtam, hogy ezt hogyan tudta megtenni. Aztán valahogy elintézték a válást, a gyerekek már mind nagykorúak voltak, maguk döntöttek arról, hogy kivel akarnak élni.

Az apa amúgy egy hasonlóan szocializálódott b. rom volt, mint a párod: ő az úr, neki mindent szabad és minden jár, az asszony meg ha nem azt csinálja, amit kell, akkor már megy a kiabálás, hogy micsoda egy h. lye k. rva.

Nehogy hozzámenj egy ilyen alakhoz! Ha meg valakivel már most úgy vagy, hogy biztos nem mész hozzá, akkor minek vele lenni?

Amúgy nagyon idegesítő ez a trágárságszűrő!