Miért sírok ezért? Miért nem tudok továbblépni?

18 éves lány vagyok, szeptembertől végzős.

9.-ben, az első héten megláttam egy fiút a suliban, évfolyamtársam volt. Akkor "bekattant" valami, azonnal megtetszett, de azt hittem, ez elmúlik idővel.

Megtudtam, hogy ő "Mr. Nagymenő", idősebb barátokkal, gazdag családdal, körülötte olyan lányokkal, akik gyönyörűek voltak. Aztán ahogy telt az idő, beszoktam én is az új suliba és közös barátaink lettek. Nem azt mondom, hogy egy társaságban voltunk folyton, de pl. az egyik legjobb barátnőm barátjának a srác az egyik legjobb haverja. Mégis, sosem beszéltem vele. Mert ha a a közelemben volt, leblokkoltam, kikapcsoltam. Csak arra figyeltem, nehogy valami hülyeséget csináljak, vagy mondjak. De mások nem ilyenek voltak... A legtöbb barátnőmmel, akivel olyan se nem túl közeli, se nem távoli barátságban voltam, lefeküdt, vagy egy buliban végig nézhettem, ahogy fűzögette őket. Ilyenkor legszívesebben a városból menekültem volna, de inkább csak hazajöttem és sírtam, amíg el nem aludtam.

2 legjobb barátnőm volt. Eggyel lefeküdt, a másikkal pedig csak tervezte, de nem jött össze neki.

Lassan már 3 éve ez van, csak plátói a dolog, de mégis, a mai napig sírok ezért. Nem napközben, vagy amikor meglátom... Hanem ilyenkor, éjszakánként.

Tudom, hogy alkalmatlan lenne olyan párkapcsolatra, amilyet én szeretnék.

Ő a ribisebb lányokért van oda, akiknek 32-es a méretük és az Instagramon, Facebookon több ezren lájkolják a képeiket és hasonlók. Én sosem leszek ilyen lány, sem az a fajta, aki egy szombati buliban elmegy vele a sikátorba fél órára. 24 órából minimum 10-et beállva tölt, lefeküdt a nagybátyja menyasszonyával is még tavasszal.

Szóval nem az a fiú, aki rendes és odaadó lenne. És ezt mondogatom magamnak, meg ha nem látom egy ideig, tök jól elvagyok, ismerkedek. De ahogy megjelenik, újra beférkőzik az agyamba és ettől megőrülök.

Pedig józanul sosem szólt hozzám a "sziát" leszámítva.