Végül is érthető, hogy vegánként vegánra vágyom?

Szerintem érthető, bár más téren de ugyanígy érzek, nehezen tudnék összejönni olyannal aki más étrendet követ, más életmódja van. Bár nem vegán vagyok, hanem paleo, ami megint más, én az exem mellett tértem át és nagyon jót tett. Soha nem tudnám már elképzelni hogy olyannal legyek aki gumicukrot meg gyorskaját zabál mellettem, és péksütit eszik reggelire cukros tejes kávéval. Nem azért mert nekem hiányoznak ezek, hanem mert belegondolni is utálnék, mit tesz a saját egészségével; én pedig nem akarok olyannal lenni aki már fiatalon, 20-30 közt teljesen leépül meg elhízik a sok műanyagtól. Szerintem vannak olyan életmódbeli különbségek amik már nem férnek meg egy kapcsolatban, nem érzem túlzásnak hogy hasonlóra vágysz; ha meg mégis az, akkor én is rosszul gondolkodom.

N

Az ember a természetben mindenevő és heteroszexuális. A másként gondolkodó toleránsok, dögevőnek és homofóbnak nevezik ezt és pártot is alapítanak hozzá.

Bravó, XXI. század!

Utálom a pacalt. A körömpörköltet. A sárgaborsó főzeléket. A spenótot. A páromnak viszont megfőzöm.

Ő utálja a velőt. Én imádom. Megfőzi nekem, mert megkértem rá, és mert szakács, tehát sokkal jobban el tudja készíteni, mint én.

Gyűlölöm az olajszagot. Szoktam csinálni neki rántott dolgokat.

Miért kellene ugyanúgy gondolkozni? Fogadjon el, te is fogadd el, és boldogság van.

Szerintem is az a lényeg, hogy egy párkapcsolatban az felek elfogadják egymást. Ha szeretik egymást, akkor szeretik mindenhogyan.

Legalábbis az én életemben a szerelem nem úgy működött, hogy eldöntöttem, hogy ezt vagy azt az embert márpedig szeretni fogom, hanem "lecsapott" rám a szerelem. :-)

(És igen, úgy volt, hogy nagyon ellentétesek vagyunk sok mindenben. :-))