Te mennyire vagy önző egy kapcsolatban? Sok választ szeretnék, leginkább tapasztaltabbaktól, mindegy milyen nemű vagy.

Minden találkozásnál igényeljük a testi kontaktust, kb annyi időre vesszük le egymásról a kezünket, hogy kifújhassa a másik az orrát, ha valahova leülünk, akkor összeér a lábunk vagy fogjuk egymás kezét stb.

Sétakor piros lámpánál mindig van egy arca/nyakra puszi. Mozgólépcsőnél mindig ő áll feljebb egy lépcsőnyivel, én belefordulok az ölelésébe és általában kapok a homlokomra egy puszit. Sokat, na :D Egyszer kipróbáltam, hogy pl színháznál előadás közben nem fogom meg a kezét, de utánanyúlt :)

Szex terén eléggé domináns, én csak az utasításait követem, de egyértelműen engem helyez előtérbe, kielégítetlenül még nem hagyott.

Alapvetően mindketten a másikat helyezzük előtérbe, mindketten igyekszünk a másik érdekeit/vágyait nézni elsősorban. Volt pl, hogy a kedvenc musical-emre vett jegyet, holott majdhogynem "előbb kötné fel magát, minthogy azt a vernyogást hallgassa". Én pedig a kedvenc zenekara koncertjére vettem jegyeket... (oké, EZT nem mostanában fogom megismételni, mert itt nagyon eltérő az ízlésünk). Jó, persze vannak olyan programok, amit mindketten szeretünk.

Én talán kicsit önző vagyok a kapcsolataimban, de alapvetően egyenlőségre törekszem ebben is. Mármint, nyitott vagyok arra, hogy megmondja, valami nem tetszik neki (sőt, el is várom, főleg ha komoly dolgokról van szó), ha valamihez nincs kedve. Van, mikor beáldozom magam a kedvéért- a múltkor moziban horrort néztünk például, részemről az teljes egészében kidobott pénz volt, csak a vállához bújva, csukott szemmel szenvedtem végig az egészet, vagy nemrég voltunk egy koncerten, ami az én ízlésemnek egy kicsit túl hosszú és túl unalmas volt (pedig megdöbbentően sokan szeretik az együttest... és én értetlenül állok a jelenség előtt :D ), szóval azért néha beáldozom magam én is, főleg, mikor azt látom, hogy az adott dolog fontos a páromnak.

De el kell ismernem, kicsit én vagyok az önzőbb. Nyilván csak apróságokat kell ide képzelni, jellemzően olyan dolgokat, amik a páromat egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsit érdeklik, de nekem fontosak, mint például, a mozis esetnél maradva, én szeretek a "közepebb" széken ülni (ami leginkább megfelel a vászon közepén elhelyezett szék helyzetének, na), gyakrabban nézünk olyan filmet, ami engem érdekel (szóval szerencsétlenkém több 18. századi romantikus drámát látott, mint én horrort). Gyakrabban választom én, milyen pizzát rendelünk, és az aktuális programjaink irányultsága is inkább az én hangulatomtól függ. De mindezt csak azért tudom megtenni, mert neki is van kedve az adott dologhoz vagy éppen mindegy neki. Ha valamihez nagyon nincs kedve, nagyon nem akarja, akkor szól, meg én is valami tízmilliószor megkérdezem, hogy rendben lesz-e a program.

Szexuálisan meg talán szintén kiütközik az önzőségem- sajnos néha még követelőző is vagyok ebben a kérdésben. Egy kicsit eltérnek a mennyiségre vonatkozó igényeink, én picivel többször szeretném, mint ő. Van ilyen, nem problémázok ezen különösebben, csak mikor már számomra túl régen volt, akkor előjön a követelőzés. Nem járok mindig sikerrel, de maszturbálni nem nagyon szoktam, és frusztrációmból fakadóan azért tudok hisztizni és összeveszni vele ilyeneken. Aztán mikor végre odajutunk, akkor kamatostul behajtom rajta az elmaradást, több orgazmus nekem, több munka neki :D

Leírva borzasztó kibírhatatlannak és önző libának hangozhatok, a párom meg tehetetlen bábunak, egy papucsnak, de szerencsére ezek egyike sem igaz. Azért alakult ez így, mert mindkettőnknek jó (kivéve a -szerintem- ritka szexet), a személyiségeink kiegészítik egymást, és valahogy ez a természetes. Valahol jó érzés, hogy a párom inkább ilyen "ráhagyom, majd ha valami zavar, szólok" mentalitású, mert nekem sokkal több apróság lényeges, mint neki, ha ebben a kérdésben olyan lenne, mint én, akkor állandóan veszekednénk minden kis apró nézetkülönbségen.