Eddigi életed során mi volt legtöbbször jellemző, ami miatt beleszerettél valakibe?

Rengeteget hülyültünk együtt, úgy éreztem, hogy a közös frekvencia megvan. Közös érdeklődési körök, ugyanaz a vélemény a világban található dolgokról, rengeteg viccelődés, mélyebbre ható, komolyabb beszélgetések, sok közös élmény stb.

Eleinte nem voltak külsőre nagy eresztések, tehát ha elsétál mellettem az utcán, lehet, rá se nézek, viszont ahogy megismertem őket, úgy megszépültek a szememben.

Minden adott volt a párkapcsolat, ám a mai napig nem tudom, hogy mit éreztek ezek a nők (szám szerint kettő nagyon komoly szerelem vágott képen eddig), de szerintem semmit. Még egyszer nem akarok naivan beleesni senkibe sem, de van egy nagyon rossz tulajdonságom: azóta egy sima ismerkedésbe is többet képzelek bele, amit nem lenne szabad.

Másodjára vagyok igazán szerelmes. Azt meg tudom mondani, hogy mi alapján kezdtem vonzódni valakihez. Közös hullámhosszon voltunk, jókat nevettünk együtt, biztonságban éreztem magam mellettük. Mindig is vonzottak a határozott, vagány, öntudatos férfiak. De a szerelem csak később, a sok együtt töltött idő alatt alakult ki az egész személyiség alapján. Ahogy viselkedik velem az a gyengédség, törődés, ahogy kitart mellettem jóban, rosszban, ahogy megért, elfogad, támogat, ahogy partner az életemben.

36/N

Humor.

Varázsszó nem játszik?

A hasonlóságok, és a különbségek, amikkel kiegészítettük egymást. Nem tudnám igazán leírni megfogható dolgokkal, egyszerűen olyan hatással van rám, hogy már a jelenlétével is megszűnik körülöttünk a világ.

Most épp így érzek valaki iránt, nem tudom megmagyarázni, de nagyon jó érzés, még úgy is, hogy egyelőre nem vagyunk együtt.

(30 éves nő vagyok)

Az egyiknek a szemébe, a mosolyába.

A másikba azért szerettem bele, mert belém szeretett... Ha nem szeret belém, észre sem veszem, mert annyira az ellentéte, mint akiket eddig kerestem. Viszont a hangjáért odavagyok.

37N