Tényleg akkor talál ránk a szerelem, amikor elfogadjuk önmagunkat, és van önálló életünk, és nem függünk egy másik embertől?

egyébként önmagunk fejlesztése és kiteljesedése tényleg jó dolog,akármi legyen is,de mások szemében már nem ilyen biztos :,D ezért nem függ össze a kettő.

és ez nem fog senkit szerelembe hajszolni...azért mert rivotril mosollyal jár kel,de jobb benyomást kelthet ez tény,de az attól függ milyen irányban fejlődött :d

az én önmegvalósításom meg elég keserédes :,D :

[link]

szóval nem mindig jön ez be :D hehe

az itt kesergő férfiak félreértik a helyzetet.

a függetlenség vonzó (és nem a bunkóság, ahogy képzelik).

mert úgy tűnik, vele érdekes, kalandos lesz az élet, és ha engem választ, akkor úgy is gondolja. nem kiszámítható, nem fogja nyalni a seggem, csak mert egy nőnek "udvarolni kell", és nem fog hümmögni meg bólogatni mindenre, kiáll a véleményéért.

ugyanez vonzó szerintem férfiben és nőben is.

de az csak egy ábránd, hogy ha közel akarsz kerülni valakihez, akkor ugyanúgy független maradsz, és leszarod, hogy a másik mit csinál. eltávolít egymástól, ha nem változik.