Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan viselkedjek a volt tanárommal holnap, ha azt szeretném, hogy alakuljon majd közöttünk valami?
Sziasztok!
Holnap lesz az érettségi bankett, ahol ott lesz az a tanár is, akiért már a legelső évtől kezdve teljesen odáig vagyok. Én 19 vagyok, ő 33, de szerintem ha már a húszas éveimben fogok járni, ez nem lesz probléma. Engem igazából nem zavarna a korkülönbség, inkább attól félek, hogy Ő mit gondol róla. Nem tudom, hogy a családja és a haverjai előtt mennyire szívesen vállalna fel egy ennyivel fiatalabb lányt. De ez még úgyis csak jövőbeli és feltételes probléma.
Egyelőre azt szeretném tudni, hogy holnap, a benketten hogyan viselkedjek vele. 15 éves korom óta csak őt szeretem, senki másba nem voltam szerelmes, így nincs sok tapasztalatom, nem vagyok az a tipikus hódító. Eléggé elkerültem az évek alatt, mert nagyon szégyellős voltam. Most így hogyan és miről kezdjek vele beszélgetni úgy, hogy ott vannak a többiek is?
Tudom, hogy nem a legszerencsésebb, hogy éppen az egyik volt tanárommal szeretnék "kikezdeni", de azért akarok lépni valamit, mert bankett után már lehet, hogy nem is látom többet.
Erőltetni nem szeretnék semmit, úgyis rajta állna a döntés, de kb. annyit próbálnék elérni, hogy mondjuk valamikor elhívjon sétálni, vagy ilyesmi. Nem rögtön szerelmi kapcsolat, csak szeretném, hogy ő is jobban megismerjen. De ehhez hogyan keltsem fel a figyelmét?
Remélem, lesz aki elolvassa mindezt és segít nekem. :)
Köszönöm előre is!
Hát, valamilyen úton-módon a tudtára adhatnád, amolyan "minden-mindegy" alapon, hogy neked bejön. Pl. mondhatnád, hogy azért reméled, hogy a suli befejezte után talán közelebbről is megimserkedhetnénk...persze, ezt ne hallja más.:D
Mondjuk, ehhez elég bevállalósnak kellene lenned.:D
Holnap írj már nekem privit, ha ide nem akarod leírni, érdekel, hogyan is alakul majd.:)
A "sorstárs".:)
inkább olvassál !
addig is valami hasznosat csinálsz
Elég távol ültünk egymástól, de mikor egymás mellé kerültünk, mindig mondott valamit, meg egyszer ott is hagyta a tanárokat és odaült beszélgetni.
Nem tudom, mi legyen, mert én nagyon szeretem. De jelenleg elég valószínűtlen, hogy ebből legyen valami.
Most azt tervezem, hogy egy ideig (1-2, vagy néhány év...) hagyom a dolgot, nem próbálom keresni a társaságát, facebookon sem jelölöm be, majd max. ha a véletlen úgy hozza, akkor találkozunk. Jelenleg túlságosan gyerek vagyok hozzá, főleg ha azt nézzük, hogy még csak egy érettségim van, igazából semmit nem értem még el az életben, nincs rendes munkám, stb. Így ez nem tudom, hogyan működhetne, azért a harmincas éveiben már komolyabb kapcsolatra vágynak az emberek, ahol a felek mindent közösen tudnak intézni.
Ha egy pár év múlva még egyedülálló lesz, és látok bármi esélyt a dologra, akkor örülni fogok, és megpróbálom. Addigra talán engem is komolyan lehet majd venni, és őt sem fogják lenézni, hogy egy kis csitri a barátnője.
Persze az is lehet, hogy most rontok el mindent, mert még addig kellene lépnem, amíg nem távolodunk el egymástól teljesen. Attól is félek, hogy pár év múlva már az utcán sem fog felismerni.
Ki tudja, mit hoz a jövő... Valahogy majd alakul az életem nélküle is, akármilyen reménytelennek is tűnik most.
Az eddigi válaszokat azért köszönöm, tudom, hogy mindenki jószándékkal írta le a véleményét, akkor is ha bátorított, és akkor is, ha lebeszélni akart. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!