Mit tehetnék hogy megtörjön a csend/kínos hallgatás?

Kb fél éve megismertem egy házas nőt ,2gyerek meg a férj ,tehát egy tipikus család...

De jobban megismerkedtünk ,sok időt töltöttünk egymással mint barátok ,de a család többi tagját nem volt szerencsém személyesen megismerni (hála istennek)... Pár hónap elteltével miután kialakult a barátság hát több volt köztünk (legalábbis a részemről biztos) , kerestük egymás társaságát (jó az igaz hogy én többször)...

Az utóbbi időben pedig már szóba került a férje is... Hogy már nem olyan mint régen ,sokat vitáznak , meg ha nem lennének a gyerekek akkor már elvált volna (legalábbis ez jött le a mondandójából...)..

És az utóbbi találkozásaink már kissé olyan furcsa volt .. Volt hogy kettesben voltunk és dumáltunk és voltak kínos csendes pillanatok amik nem kellemetlenül voltak csendesek hanem inkább mintha várnánk valamire (mondjuk én arra hogy szólaljon már meg hogy több vagyok neki mint barát meg blablabla..). A legutolsó találkozásunk volt a csúcs..."buli" volt amire már párhéttel ezelőtt rákérdezett hogy megyek-e... Hát nem is kell mondanom (tudtam) hogy ott volt az egész család...(Na ez már kellemetlenül volt kínos a számomra...) Na mindegy tehát az a lényeg hogy próbáltam figyelmen kívül hagyni őket és jól érezni magam de ez elég nehéz volt ... Folyton engem nézett a férjéhez egy szót se szólt egész este ... Beszélni nem beszéltünk .. Nyilvános helyeken nem szoktunk kezdeményezni se ő se én... Na lényeg a lényegbe hogy nemtudom ha csak barát vagyok neki akkor miért nem mutatta be a férjét vagy miért nem dumálunk a kollégái előtt .. Nem értem olyan mintha várnánk hogy ki az aki előbb elmondja a másiknak azt hogy mit érez... Vagy nem így van ti mit gondoltok erről ? (Jó tudom család meg minden én sem szeretném szét bombázni a gyerekek nyugodt életét elég kicsik még és én ezért nem merek kezdeményezni...) De ti mit tennétek a helyembe ?

Hogyan kezelnétek ezt a helyzetet ?