Van egy lány akibe halálosan szerelmes vagyok. Ezekkel a körülményekkel mit tehetek? (bővebben lent)

4. válaszolónak: Én meg örülök az újabb válaszodnak :)

Reménykedtem benne, hogy bár az ajándékot már tényleg nem tudtam kellőképpen nyugodtan átgondolni, azért a csokival mégsem lövök mellék, és tényleg óriási segítségemre volt a nő a boltban.

Így már tökéletesen értem a helyzetedet, így az csak jó, hogy bevallotta, hogy mit érez, mert legalább túl vagy rajta, így hogy nem vagy szerelmes belé, már nem kell ettől a szituációtól tartanod. Remélhetőleg felfogta a helyzetet és tovább nem próbálkozik nálad.

"kérdező: a 8. hsz csak szórakozott."

Titkon ebben reménykedtem én is :)

5.válaszolónak: Örülök, hogy te is az első megoldást választanád, mert ez is tovább erősített engem abban, hogy helyes utat választok ezzel a lépéssel. És tényleg jól is tetted, hogy azt tetted meg elsőnek :)

Egyébként nagyon jó tudni, hogy ennyi segítőkész ember van akik sokat segítenek egy ilyen kényes témában. Azt hittem a válaszok fele sem lesz komoly, erre ilyen pozitívan csalódok :)

Nagyon köszönöm az újabb válaszaitokat, mindketten gazdagabbak lettetek egy újabb zöld kézzel :)

Sziasztok!

Ha még itt vagytok és időnként ráfigyeltek a kérdésre, lenne itt egy gond. Valami ami nekem nem tetszik.

Tegnap volt a névnapom és ez a lány, boldog névnapot kívánt, de közben többen beszéltek hozzám, és pedig akkor és ott csak annyit tudtam mondani neki, hogy "köszönöm", azt is csak gyorsan és futólag.

Gondoltam elcsípem az egyik szünetben (ő gyári munkás odabent, én pedig portás vagyok odakint), hogy elmondjam neki, hogy mennyire örülök, hogy felköszöntött, és hogy még véletlenül se haragudjon meg rám, hogy nem figyeltem rá akkor eléggé. Ezt mindenképpen úgymond ki akartam javítani,

és legalább látja, hogy a szándék megvan bennem.

Na most az első szünetben, ami csak 5 perces a végén csíptem el, és mondtam neki, hogy beszélni szeretnék vele, de mondta, hogy nem tud, mert mennie kell be a meló miatt, mert szólnak érte ha nem ér be időben.

Én ezt minden probléma nélkül tudomásul vettem, és megkérdeztem, hogy mikor lesz a következő szünet és milyen hosszú lesz. Elmondta, hogy következő két óra múlva lesz és az már 20 perces lesz. Mondtam neki, hogy akkor visszajövök érte, és akkor beszélünk, amire ő igent mondott. Így is volt, vissza is mentem, csakhogy ő akkor jött ki kajálni, gondoltam, hogy egyértelmű, hogy nem zavarom, és le sem szólítottam, hanem bementem, és a folyosó mellett megvártam.

Bejött, el is csíptem, és szóltam neki, hogy jöttem, mire azt mondta, hogy mindjárt jön, csak vissza viszi a kajás zacskót.

Teltek a percek, öt, tíz, tizenöt perc eltelt, de csak nem jött, itt már gyanús volt a dolog, így bementem a gyárba, és megláttam, hogy már visszaállt dolgozni.

Itt már nem érdekelt, odamentem hozzá, hogy miért nem jött vissza, erre ő azt felelte, hogy a munka miatt, a darabszámot csinálni kell. De ezt úgy mondta, mint akinek rövidtávú emlékezet kiesése, amnéziája van.

Még jó hogy megismert. Gyakorlatilag ara nem is felelt, hogy miért mondta, azt, hogy mindjárt visszajön, csak azt hogy dolgozni kell a darabszám miatt. A végén majdnem én kértem elnézést.

Én a munka részét értem, de akkor minek mondta, hogy mindjárt jön???

Neki ezt akkor is tudnia kellett, és egyértelmű, hogy amikor besétált a kajás zacskóval, ő rögtön vissza is állhatott dolgozni. Ő már akkor sem foglalkozhatott azzal, hogy visszajöjjön. A lényeg, hogy ez történt, és kérdőre vontam őt, a munkája kellős közepén.

Szerintetek mi volt ez és mit tegyek?

Le akar pattintani, vagy csak próbára tesz? Mindkettő eszembe jutott, csak éppen nem mindegy, mert teljesen már reagálást igényel ezek után a részemről attól függően, hogy melyik is történik.

Ahogy az sem, (és ez a következő kérdésem) hogy legközelebb amikor találkozunk hogy viszonyuljak hozzá?

Morcos legyek, és most ne csillanjon fel a szemem amikor meglátom, vagy továbbra is pozitívan álljak hozzá, és próbáljak meg összehozni egy újabb találkát? De azt viszont már melón kívül kellene, ezt most már látom hogy odabent ez elég zűrös dolog. A szünetek, a többi dolgozó, akik miatt alig van egyedül, az összeegyeztethetőség stb miatt.

Azt is tudom, hogy a nők szeretnek tesztelni hogy mennyire kitartó egy férfi, és olykor emiatt egy kicsit meg is bántják, de csakis a tesztelés miatt, nem azért, hogy lekoptassák.

Na most az is eszembe jutott, hogy teszt esetén elbukhattam nála: Lehet gyávának tartott hogy nem szólítottam le, amikor kijött kajálni, holott én csak figyelembe vettem, hogy hadd egyen nyugodtan, az az első, ráérünk utána beszélni.

A kérdés az, hogy ez lepattintás, vagy tesztelés.

Mert nekem is két teljesen különböző módon kell hozzáállnom ami keresztezi egymást.

De én ezt a lepattintást sem értem. Ha így van miért most kezdi már el? Nem másodjára látott már engem, és eddig mindig pozitív jeleket kaptam tőle.

Soha nem támadtam le, egyszer sem, nem loholok folyton a nyomában, egyszer volt egy specifikus alkalmunk amikor az ajándékot adtam neki a születésnapja alkalmából. De akkor és utána olyan jó volt minden, nehogy most jusson már eszébe, hogy az sok volt.

Én tényleg nem vagyok az rámenős fajta, sokszor nem is tudnék, ugyanis van amikor hetekig nem látom. A tegnapi alkalom előtt is (ez ugyanis tegnap este volt) június 15.-én, hétfőn láttam utoljára. Ez testvérek között is három hét. Fizikai képtelenség, hogy elege legyen belőlem.

Nem is értem ezt az egészet. Első szünetben mondja, hogy menjek vissza a másodikban, a másodikban leszólítom, azt mondja mindjárt jön erre beáll melózni.

Negyed órával később a reakciója alapján majdnem azt sem tudta, hogy miről beszélek, azt hittem be kell mutatkoznom neki.

Ez nemcsak elszomorító, de már valamilyen szinten ijesztő is.

Mi lehet ez, és hogyan viszonyuljak hozzá ezután? Ellenségesen vagy kitartóan? Ez sem mindegy.

Most őszintén, ki érti ezt?

Természetesen mindenki válaszát várom, de fiúk akikkel már történt ehhez hasonló, és nők akik sokkal jobban át tudják látni nő is szemmel a dolgot válaszaikra vagyok kíváncsi.