Milyen érzés lesz találkozni a nagy Ővel?

Remegni fog a térded, ha meglátod; amikor megjelenik az ajtóban, akkor elkezdesz hebegni-habogni; ha beszélsz vele, nem tudsz majd, csak elfojtott hangon, nehogy észrevegye a hangod remegését; amikor meglátod, felderül az arcod, mint az óvodásnak, aki alig várta, hogy a régóta beteg kisbarátja végre újra jöjjön oviba; amikor együtt vagytok, csak zavartan rugdosod a kavicsokat, és nem megy egyéb, mint gyönyörködni az arcában; virágot küldetsz neki névnapjára, majd felmész hozzá kérdezősködni, hogy mit kapott, kitől kapta, és ugye milyen szép; úgy nézel rá, mint a legkedvesebb játékmackódra; parfümöt veszel neki, de előtte kideríted, melyik a kedvence, és belül iszonyúan mulatsz, amikor megjegyzi, hogy jééé, pont a kedvencét ajándékoztad neki; várod, hogy megjelenjen, és ha nem, nem volt értelme a napnak. És egyébként is: boldog vagy, csak mert ő létezik.

Hogy ettől függetlenül le tudnád-e élni az életedet vele, az egyáltalán nem biztos.

Fokozatosan jön. :)

Már a elején felkelti az érdeklődésedet külsejével, hobbijaival, stílusával, egyből 1 hullámhosszra kerültök. Aztán vége-hossza nincs az üzeneteknek, rendszeresen randiztok, aztán a többi... :) A lány fel tud nézni a fiúra, a fiú tiszteli a lányt. Mindketten csupa elismeréssel gondoltok a másikra, sokat beszéltek a másikról mikor nincs ő ott. A legjobb, hogy ha van egy "ideálod", és eredetileg azért figyeltél fel rá, mert ő az! beleillik az "ideálodba". :)

Amúgy rájöttem valamire,a miért nem zavar a GYÍK-os százalék értékelésem... :D

Minél értelmesebb és őszintébb egy válasz, annál kevesebben hisznek benne, mert ez RITKA, mint a fehér holló... XD Úgyhogy ez úton még büszke is vagyok rá, hogy lehúztok... :D a jó válaszaim ellenére... :D mit is mondjak.. egyedül a ti hibátok, hogy nem vagytok befogadóképesek.. :P

:D Végeztem. :P

Én hiszek benne és valamilyen szinten tapasztaltam is,komolyan!

Viszont kezdésnek tudnám ajánlani a :

Shift + kis ő -t ! ! !

Én neten ismertem meg, olyan vonzalom alakult ki köztünk írásban való beszélgetés közben, amilyet még egyikünk sem tapasztalt. A távolság miatt nem akartam komolyan venni és tartottam a pár lépés távolságot, de állandóan ott kötöttünk ki, hogy izzott a levegő köztünk. És ez nem csak fizikai vonzalom volt, de miután találkoztunk, első látásra is érződött a vonzalom. És mint akik mindig is ismerték egymást, olyan könnyed volt a kommunikáció. A folyamatos térd remegésről és pillangókról nem is beszélve. 😁 Tudtuk, hogy nincs más választásunk, mint együtt lenni. Azt éreztem, hogy egyszerűen nem veszíthetem el, az nem létezik, hogy mi egymás nélkül legyünk. 😊

Szóval, összességében elég határozottan érzi az ember, hogy ki számára a nagy Ő.