A kollegak elott miert fogja vissza magat? Szegyell?

Soha nem értettem, miért kell mások előtt bizonyítani, hogy szeretek valakit. Barátok előtt még belefér egy ölelés, de haverok és főleg a kollégák előtt teljesen kiborítana, ha a párom hormontúltengéses kamasz módjára tapadna rám. Felnőtt emberek tudják, hogy minek hol a helye.

És az eddigi tapasztalataim szerint, ha két felnőtt ember társaságban "romantikázik", akkor azzal csak a kapcsolatuk kudarcát leplezik.

Én ezt nem nevezném távolságtartónak, egyszerűen csak nem akart ennél többet mutatni a kollégáinak.

Az is más ha megölelem a páromat az utcán, villamoson, metrón; vagy megölelem őt a család és a barátok előtt; vagy megölelem őt a munkatársaim előtt.

És most mindegy, hogy a munkatársai esetleg a haverjai is.

Mi a kellemetlen abban, hogy csak ott voltál mellette? Ölelgetnie meg bújnia kellett volna egész nap hozzád? Ez a nap nem rólad szólt, hanem arról, hogy a párod elment bográcsozni a munkatársaihoz, a "tartozékokat" meg vihették magukkal.

Totál feleslegesen hisztizel és generálsz problémát magadnak.

23N

Szerintem nincsen ezzel gond, de te érzed. Szerintem kevés bújósabb pár létezik a világon, mint mi a párommal, ez mégsem gondolom, hogy másra tartozna, ezért társaságban tartjuk a távolságot.

Egyrészt nem vagyunk összenőve. Szerencsém van, mert a baráti társaságának egy részét ismertem korábbról, így azonnal tudtam oldódni előttük, viszonylag gyorsan közel kerültem azokhoz is, akiket előtte nem ismertem. Ha velük vagyunk, akkor ő is beszélget és én is, nem mindig egy felé. Fura lenne, ha egymás karjaiból társalognánk más-más kisebb kialakult klikkel. Van hogy elmegyünk egy grill partira és egész este "alig találkozunk" a 10-15 fős társaságban, mert mindketten jól érezzük magunkat. Én a lányokkal, ő a srácokkal többnyire. Csak onnan tudom, hogy ő is ott van, hogy néha, ha ellép mellettem megsimogatja a hátam, vagy ad egy puszit. Szerintem ez így teljesen rendben van. Ezek az apró mozdulatok nagyon jól esnek, nem vágyom ilyen szituban többre. Néha, ha egy pillanatra kettesben maradunk megöleljük egymást és ennyi. Ha adunk egy-egy puszit a másiknak akkor is csak arcra.

Szerintem nem kell egész éjszaka egymás kezét fognunk ahhoz, hogy érezzük a másikon, hogy szeret és felvállal. Mások véleménye meg tökre nem érdekel. A mi társaságunkban inkább az a fura, ha valakik állandóan össze vannak nőve. Nem lehet közel férkőzni és beszélgetni külön-külön egyikőjükkel sem, mert szimbiózisban élnek és ketten egyek.