Mi az igazság a bókolásról? Jó ötlet bókolni a lányoknak, vagy nem?

én ezzel úgy vagyok, hogy szeretem a bókokat, de csak mértékkel. ha túl sokat, vagy irreálisan bókolsz, meg lovagiaskodsz, az kicsit taszítana engem, túl nyomulós.

oltogatni, viccelődni meg a haverokkal szoktam.

a lényeg, hogy mindent, még a kedves és jó dolgokat is csak mértékkel :)

Az udvariasság soha nem tolakodó. Ha ezt valaki így érezte, valószínűleg csak fel akartad szedni, és nem szívből jött a dicséret. A dicséretben a figyelmesség, és hogy a másiknak akarsz örömet okozni. Ha rosszul dicsérsz, nem mérted fel jól, hogy a másik minek örülne.

Én nem venném tolakodásnak, ha megdicsérne egy-egy férfiismerősöm, de ez ritkán fordul elő, általában csak családtagokkal (látod a dicséret nem szexualitáshoz kötött, egy nagymamát, egy anyukát is meg lehet dicsérni). Nőket nőként is rendszeresen dicsérek, ha bizonytalanok egy ruhadarabban, akkor azért, hogy megnyugodjanak, vagy csak jobb legyen a kedvük, vagy csak elinduljon egy beszélgetés vagy csak random örömet okozzak... látod a dicséret nem is nemekhez kötött.

Férfiakat is szoktam dicsérni, ott nyilván nem a külsőt (bár volt olyan próbálkozásom is, mert nagyon tetszett egy srác pólója, de kicsit furán jött le az alapján, ahogy ő reagált), hanem az elért eredményeket, vagy éppen a humorukat, intelligenciájukat, lovagiasságukat.

Mit csinálj?

Hát ne legyél bunkó paraszt. Ne csak azt dicsérd, akire rá vagy izgulva, mert azonnal lejön, hogy ez egy eszköz számodra és nyomulás a részedről.

Próbálj meg udvarias lenni.

Az az igazság, hogy nincs olyan, ami minden lánynak bejön. Ismerned kell a kiszemeltedet ehhez.

A bunkóság nem jön be, én megijedek a bunkó emberektől.

(Már szinte látom, ahogy péppé ver, mert nincs vacsora.)

A bókolás nálam azért nem működik, mert tinédzserkoromban rettentő kövér voltam, így nem bókolt senki, így magam építettem fel az önbizalmamat. Tehát ha valaki - akár nő, akár férfi - megdicsér, mosolygok, de azt gondolom "hidegen hagy, hogy tetszik-e, nem neked van".

Az udvariasság sem nyűgöz le, ha csak nekem szól, mert akkor az egy megjátszott valami. Inkább azt kell nézni, hogy másokkal hogy bánik - hogy előre engedi-e a nénit, elállja-e mások előtt az utat.

És semmi baj a barátsággal. Gondolom, egy lánnyal akarsz összejönni - a többi nyugodtan lehet a barátod.

Ha a lány meglát azonnal el tudja dönteni mint ahogy mi férfiak is, hogy megismernénk e azt a félt vagy isten ments.

Ergo sokszor nincs értelme.

Szerintem a bókolás alapvetően egy jó dolog. Százból kilencvenkilenc lánynak bejön. (A századik pont előttem válaszolt :D)

A nyálaskodás viszont nem jó. Amikor a fiú megalázkodik a lány előtt, az meg kimondottan taszító.

A bókolás olyan,mint a főzés vagy bármi más: lehet jól csinálni, de piszok rosszul is. Akit elhajtanak amiatt, hogy bókol, az valószínűleg az utóbbi kategóriába esik.

Vannak általános bókok, amiket nyugodtan bárhol, bármikor, bárkinek elsüthetsz. Anyukádnak, a főnöködnek, a pénztárosnak a boltban... Például "nagyon csinos vagy ma", "jól áll ez a fülbevaló", hasonlók. Sokan az ilyen típusú bókokat már automatikusan mondják, például apukám akárhol vásárol, mond valami hasonlót a kasszásnak. Főleg ha az rosszkedvűnek látszik.

Ha viszont valakivel ismerkedsz, akkor érdemes személyre szóló bókot kitalálni. Ez nem olyan bonyolult, ha figyelsz rá. Nekem a legutóbbi kedvencem a következő volt: "Nagyon különleges a bal szemed attól a két kis barna pöttytől." Kék szemem van egyébként, de valóban van a szivárványhártyámon két kis pötty. Az, hogy ezt dicsérte meg, arra utal, hogy tényleg jól megnézett magának. De persze millió más bókot is ki lehet találni.

Ha vevő rá a lány, akkor nyugodtan lehet benne szexuális utalás is - ha egyértelműen a tudtára adod, hogy szexi és kívánatos számodra, akkor nem valószínű, hogy baráttá válsz a szemében.

Egy dolgot kell csak elkerülni, a megalázkodó viselkedést. Egyenrangú partnerként kell egy nő mellett állni, nem pincsikutyaként.

Már gimiben utáltam a béna szerelmes verseket, belenevelik az emberekbe, hogy a szerelmes olyanokat mond, hogy "te vagy a fénylő nap életem egén", "nélküled mit sem érek", és hasonló baromságok.

Volt egy srác (nem sikerült felszednie), aki olyanokat mondogatott, hogy az istennője vagyok és még a lábam nyomába se léphet... most őszintén, hogy tekintsek férfiként arra, aki ilyeneket mond?

Nyilván sarkított példákat hoztam, de talán érthető. Bókolj úgy, hogy az ne legyen nyálas. Ennyi a trükk :)