Fordítva vagyok összerakva? Lehet így tartósan szeretni?

Szokták mondani, hogy minden kapcsolat szakaszokra van bontva. Az első három hónap a "rózsaszín köd", minden idő együtt, stb... két év a szerelem, ezekre gondolok.

Én azt érzem, nálam valahogy fordítva működik. Jelenlegi párommal lassan fél éve vagyunk együtt, szinte minden nap találkozunk, ha a munka engedi, ha nem vagyok keres, hiányzom. Most szóvá tette, hogy jó lenne ritkábban együtt lenni, akkor nagyobb értelme lenne. Vagy hogy nem hív már annyit, mint eddig. Vannak még ilyen apróságok, nem akarok senkit traktálni vele. :)

A lényeg, hogy alapvetően én ezt tökre megértem, és igaza is van, nem szabad egymás nyakára nőni, magánélet, barátok, de.. Korábban így voltam vele én is, sokszor volt belőle ellentét, hogy nem értette, hogy pl. nincs kedvem hozzá, annak ellenére, hogy hiányzik, mert fáradt vagyok, vagy barátokkal lennék. Vagy pl. eddig folyamatosan kezdeményezett, alig várta, hogy együtt tölthessünk egy estét, mostanság egyre kevésbé, múltkor pl. egy héttel toltuk el az együtt töltött hétvégét, mert úgy jött ki, és nem bánta.

A lényeg: Azt érzem, hogy nálam fordítva működnek a dolgok. Mire elmúlik a "rózsaszín köd", én addigra igényelném igazán, hogy rajongjunk egymásért, és emiatt nagyon bánt a dolog. Tudom, hogy szeret, vágyik rám, hosszú távra tervezünk, ezzel nincs gond, én is szeretem. Ésszel felfogom, hogy normális, hogy "beáll" egy rend az életünkben, de nálam meg mintha most kezdődne az a szakasz, ami egy kapcsolat elején kéne, hogy legyen.

És így visszatekintve tudom, hogy a korábbi kapcsolataimra is ez volt a jellemző. Volt, hogy ezért is lett vége, az elején közölte, hogy nem is szeretem, aztán meg túl ragaszkodónak érzett az akkori párom.

Más is van hasonló helyzetben? Hogy tudnék ezen változtatni? Nem szeretném emiatt elveszíteni a párom, de borzasztóan bánt a dolog.

25N