ímiért érzem ezt?

Télleg az élethez szerencse kell.Nem volt jó kislánykorom,se tini korom sokan átvágtak,megbántottak a fiuk is nem volt olyan pasi aki szerett volna,nem tetszek magamnak,nem vagyok szerethetö,jól szeretnék kinézni,most már nem is lessz frjem és aki szeressen.Vagy nem is lessz jó munka helyem fiatal lány vagyok és nagyon negatív,meg pesszimista.Mit csináljak éljek tovább a nyomorult éketemet,vagy inkább a halált válaszam?Kis lánykorom a nevelö faterom megakart eröszakolni,anyám agy beteg,nem volt soha sem összetartás,apámrol ne is beszélve,tesomal wmjövök ki jol,fiukkrol ne is beszélve pedig akartam volna mennyaszonylenni ,de már sajnos nem vagyok tini sem idáig sem voltak barátaim,mit tegyek ugy érzem ha lessz is barátom nem lessz helyes és csak kifognak használni,mert észre veszik a gyenge nö vagyok,és senki nem fog most sem szeretni