Csak én érzem, hogy sok belőle, vagy ez így tényleg nem jó? Exet el lehet felejteni? (Hosszú)

A jelenlegi párommal kicsit több, mint egy éve vagyunk együtt. Kb 4-5 hónapig minden jól ment, aztán össze költöztünk. Sajnos nehéz életszakaszba kerültem, de jól vettem az akadályokat, viszont Ő nem igazán vette figyelembe, hogy nehéz nekem és voltak súrlódások. A beszélgetések sem segítettek. Eljutottam arra a pontra, hogy azt mondtam neki, szeretném, h elköltözne, mert ha nem, akkor szakítás lesz a vége, nem bírom így. Elköltözött, de valahogy nem lett jobb. Minden idejét velem akarja tölteni, nem jár el a barátaival, én nem igazán tudok egyedül lenni, magamban. Elhalmoz minden jóval, ajándékokkal, szeretettel, mindennek, amit csak egy lány kérhet. De úgy érzem hogy túl sok belőle. Mindig ott van, mindig szeret, mindig érint, fogja a kezem, vagy átölel, vagy puszil, folyton mondja hogy szeret és, hogy feleségül akar venni, de ez engem megrémít! Már többször beszéltem vele erről, többnyire könnyek közepette, hogy ezt így nem bírom, kell néha egyedüllét és nem kell ennyire elhalmozni. De valahogy nem javul semmi, én meg beleuntam, hogy segget csináljak a számból.Kezdek depressziós lenni, mert túl sok. És emiatt nem is vagyok mindig túl kedves, ami plusszban bánt, mert ő annyira jó. Rossznak érzem magam, hogy ezt érzem, mikor ő ilyen tisztán szeret és mert én is nagyon szerettem, de már nem vagyok biztos az érzéseimben. De egyre csak hajtogatja, hogy boldog, szeret és el akar venni...

Nem segít a helyzeten, hogy több kapcsolatom is gallyra ment, többek közt, mert nem tudom elfelejteni az exem. Ő volt a nagy, igaz szerelem. 3 éve mentünk szét és egyszerűen nem tudom elfelejteni, pedig nagyon szeretném! Szeretném, ha a mostani kapcsolatom jól működne és nem akarok vissza nézni a múltba! De mégsem vagyok boldog és egyre csak a múlt jár a fejemben (pedig a sráccal nem is beszéltem, nem is láttam őt mióta szétmentünk).

Kérlek, segítsetek! Mit tegyek? Nem bírom ezt a szomorúságot! Csak én érzem, vagy tényleg beteges a ragaszkodása a páromnak? Lehet, hogy kiábrándultam belőle?

El tudom valaha felejteni a múltat? Vagy csak gyáva vagyok? Már nem tudok tiszta fejjel gondolkozni, elvesztettem magam valahol félúton és ez megrémít :(

23/L