Mi a teendő, ha szerelmi életem megpecsételődött? Van-e kiút?

Volt egy hosszabb kapcsolatom. Annak vége lett. Azóta nem érzem azt, hogy képes lennék erre még egyszer. Egyszerűen nincs meg az a motiváció ami az első ELŐTT megvolt. Nem érzem azt amit akkor. Nem érzem azt, hogy szeretném bevonni az életembe, megmutatni neki azt hogy ki vagyok én, a régi emlékeimet megosszam vele stb.

Az első előtt éreztem ezt. Ez is történt. Most viszont nem érzem azt, hogy képes lennék, megint végigmenni az ismerkedési procedúrán. Levelezések, találkozgatások, beszélgetések... Vágyom ezekre, de nem tudom képes lennék-e rá megint. tudnék-e megint jó színben feltűnni, a legjobb énemet adni, ugyaolyan lelekesedéssel mint elsőre. Tudni kell, hogy most hihetetlenül pesszimista lettem a dologban (1.Úgyse jövök be neki 2.Ha összejövünk úgy is elhagy 3.Nekem ez nem meg 4.Úgyse érdekli amit mondok 5.Elsőre csak szerencsém volt, ilyen több nem lesz 6.lehet rajta kívül senkinek nem tetszem a világon, így úgys mindegy)

Pedig ennek is vége van már vagy egy éve. Próbálkozom levelezgetni, hogy kialakuljon valami, de a többség vagy siralmas, aki meg nem az engem sz*r le. Szóval nem tudom.

Lehet ennyi volt nekem a szerelmi élet, itt a "gémóver"? Mindezt huszon-x évesen?

Félek tőle, hogy igen. De nem akarom elfogadni. 50 év magányosság, nekem túl sok lenne.