Lányok nektek milyen az a pasi aki abszolút vesztes?

"Mennyi de mennyi tetovált semmirekellő soványka jövökép nélküli fazonnak vannak het havi rendszerességel csajaik...

A fogazatukról már nem is beszélve, mert gondolom aki nem fogkrém reklámról mosolyog vissza az már luzer."

5-ös vagyok, válaszolok pár azóta érkezett kommentre. Én elhiszem, hogy nekik is bejöhet az élet, nincs si ezzel baj. De nekem nem tetszenek, én elmegyek mellettük és ennyi. Van, aki imádja a vékony pasikat, van, aki a tetováltakért él-hal. Tudom jól, hogy nekik is lehetnek csajaik, nem azt mondtam, hogy ők soha semmire nem fogják vinni, a kérdés arra irányult, hogy nekünk mi számít olyan típusnak, akitől menekülünk. És én leírtam, hogy nekem ez. Engem taszítanak, soha nem tudék ilyen férfiakhoz szexuálisan vonzódni, így meghagyom őket azoknak, akik érdeklődnek az ilyen típusok iránt.

Áttérve a fog kérdésre. Számomra a szép fogsor alap, ha valakinek nem adatott meg természetes úton, az tegyen érte. Nekem a szülőkről is igen sokat elárul, ha nem tartották fontosnak, hogy a gyereküket fogszabályzásra küldjék, persze ha anyagilag nem tehették ezt meg, az más kérdés. De úgy gondolom, hogy mivel ma már a tökéletes mosoly megfizethető, és elérhető, igénytelenség, ha valakit nem érdekel és zavar, hogy kuszák a fogai, vagy sárgák, vagy már épp rohadnak is, és eszi őket a fogkő.

"Na álljunk meg egy pillanatra! Ezt úgy mondod, mintha erről ő tehetne, véletlen se a nők, vagy ha nem szerelmi jellegű a csalódottsága, akkor a világ. Sose értettem, hogy ez miért kizáró ok - ja igen, biztos jólesik még egyet belerúgni abba, akinek nem jött össze az élet..."

Nem, nem ő tehet arról, hogy lelki nyomorék lett, de arról igen, hogy az is marad élete végéig, mert nem akar változni ezen. Elhagyták? Oké, előfordul mással is. Nem tud rajta túllépni? Na ez már nem oké, itt kéne elgondolkodni, és vagy erőt venni magunkon, hogy talpraálljunk, vagy ha nem megy, akkor szakember segítségét igénybe venni. Mert nem lehet kapcsolatot létesíteni egy olyan emberrel, akinek sérült a lelke, ugyanis az egész kapcsolatra rányomja a bélyegét, és talán a másik felet is megnyomorítja ezzel. Én gyenge jellemnek tartom azokat az embereket, akiket könnyedén a mélybe lehet rántani, ahonnan aztán önállóan képtelenek visszatérni valaha is, illetve be sem ismerik ezt önmaguknak. Ha pedig segítséget ajánl az ember, kézzel lábbal tiltakoznak "nincs nekem semmi bajom" címszóval. Rendben, éljen tovább lelki nyomorékként az ilyen, de ne várja el mástól, hogy elviseli akár egy életen át azt, amit egyébként nem kellene.

"Én gyenge jellemnek tartom azokat az embereket, akiket könnyedén a mélybe lehet rántani[...]."

Hát nem tudom... Én azt tartom, hogy az ilyennek inkább segíteni kellene, mintsem még jobban kiábrándítani az emberekből. Engem kiskoromban állandóan piszkáltak, az utcán teljesen véletlenszerűen beszóltak (nálam egyébként sokkal ocsmányabb példányok), hogy "hogy nézek én ki"; eddig négyből három lány, akinél próbálkoztam, szó nélkül eltűnt teljesen véletlenszerű idő után, a maradék egy visszautasított; mindemellett az utcán vagy a vonaton vagy akárhol csak a tarhálók és a bidámok szólnak hozzám, más még csak rám se néz. Ezek után minek kéne örülnöm? Szóval van tapasztalatom ebben, és én például kifejezetten örülnék, ha valaki fölajánlaná nekem, hogy segít - de a történetemből látszik, hogy én is inkább azt kapom, hogy csak még inkább lekoptatnak, jobb esetben nem foglalkoznak velem. És feltételezem, mindenki, aki hasonló cipőben jár, ezzel szembesül.