Mi a jobb? Jobb híján belemenni egy amúgy csak "tűrhető"-nek titulált kapcsolatba vagy várni egy tökéletesre ami viszont lehet hogy sosem fog eljönni?

Értitek a dolgot ugye. Most van az, hogy belemész holott tudod nagyon jól, hogy nem lesz éppen fáklyásmenet. Erre nagyszerű válasz az, hogy "akkor ne menjünk bele". Egyetértek. Ámde, jön a koppanás, mert mi történik abban az esetben, ha várod a tökéletest aki sosem jön el... Az élet gyorsan eltelik... És ott állsz vén trotyakosként aki már menni se nagyon tud és katéterrel pisilni.

Vagyis. Akkor most. Melyik a jobb? Jobb híján belemenni egy döcögve dübörgő (mint a magyar gazdaság) kapcsolatba vagy várni hogy eljöjjön a tökéletes társ aki lehet csak lehetséges létezése pont olyan nagyságú mint a pannon puma legendája.

Szóval mi a jobb? Magányosan eltengődni akár egész életünkben vagy belemenni egy közepes kapcsolatba "eh úgysem jön jobb, én sem leszek fiatalabb" alapon? Aztán ha pont akkor jön egy jobb, akkor a jobb híján emberkének jöhet az "új irány" ami az életemből kifelé vezet. (Szegénykém, "nagyot" veszítene. Na jó bizonyos dolgokban tényleg)

Na, de egy szó mint száz szeretett szabadszájú számonkérő szakavatott válaszolóim.

Melyik a jobb? (Nyílván egyik se, de mondjuk azt, hogy ez a kettő lehetséges lehetőség adódik alapból)