Dobni kell, igaz? De lesz még ilyen, ugye?

Életem legboldogabb 3 hónapját töltöttem ezzel a sráccal. Mindent megadott, amire egy férfitól csak vágytam (nem anyagiakra kell gondolni, hanem borzasztóan jól tudott udvarolni! :) ).

Tökéletes volt minden, abba sem akartuk hagyni.

Viszont úgy érzem elkezdett hitegetni.

Kiment tanulni külföldre. Mindent megtettem azért, hogy ennek ellenére minél gyakrabban tudjunk találkozni. Elértem 3 hét leforgása alatt, hogy kéthetente tudjunk találkozni, egészen addig, amíg ki nem tudok az országába költözni (ez is egy-két hónapon belül megvalósulhatott volna). Mikor még magyarban volt, azt mondta, hogy odakinn hetente, majd azt mondta, havonta tudunk majd találkozni. Most, mikor kinn van (2,5 hete ment ki), elmondtam a lehetőségeket, azt mondta kéthavonta egyszer tudunk találkozni, mert nagyok a távolságok, versenyekre jár.

Ha igaza is van és meg is értem a dolgot, ezt így szerintem nem lehet folytatni. (Ha ki tudtam volna az országába költözni, hetente el tudtam volna menni az ő városába! - külön városban lettünk volna, jobban nem tudtuk volna megoldani). Ma megint rákérdeztem, ugyanez a válasz. És, hogy leghamarabb áprilisban tudjuk egymást látni.

Kedves, aranyos, mindennap felhív és beszélünk, annyit, amennyit tudunk, de ez így nem kapcsolat. Részemről megoldható lett volna (nagy köveket megmozdítottam érte), de ő, úgy érzem a kisujját nem akarja mozdítani az ügy érdekében.

Nem ilyen "kapcsolatra" vágyom. Úgy érzem ezzel csak szenvednék.

Ugye lesz még olyan, akivel ilyen tökéletes lesz minden, mint vele volt Magyarországon?