De rettegek, hogy nem találok társat. Pánik rohamaim vannak emiatt. Ha volt így más is, segítene, h mit tegyek, h legyőzzem ezt a félelmet?

akkor ezek szerint az ismerkedés egyes fázisával nincs gond :)

csak szűrni kell és az irányon módosítani picit :)

Sajnállak is meg nem is. Sajnállak, mert ez a személyes problémád, nem lehet könnyű. Másrészről meg nem tudlak sajnálni, 28 éves, kisgyermekes, elvált, annyira, de annyira tipikus: 30-hoz közeledve sokatok pánikba esik, és ilyenkor már fűvel-fával is összejönnétek (már ugye a ki komolyan gondolná a veletek együttélést), teljesen mindegy, hogy egy koszos Suzuki Swiftes vízszerelő, vagy egy Lexussal járkáló bankár, csakhogy legyen végre valaki. Bizony-bizony, ilyenkor már leadódik az a bizonyos elvárási szint.

Tudod, egy South Park idézettel tudnék neked szolgálni, amikor a kis kripli srác, Jimmy megkérdezi a szüleit, hogy ő miért született bénának, miért sújtotta őket egy béna gyerekkel a mindenható. Erre a szülei csak annyit mondtak, hogy mert ők gyerekkorukban mindig csúfolták a mozgássérülteket, és így bünteti őket a teremtő.

Kicsit elmosolyodtam rajta... habár nem hiszek ezekben a hókuszpókuszokban, de azért gyanítom, hogy a te történeted is hasonló lehet a férfiakkal, azért nincs jelentkező.