Hogyan folytassam tovább?

Sziasztok! Szeretnék segítséget kérni abban,hogy mit kellene tennem. Nagyon hülye voltam,hogy belekezdtem ebbe a dologba. Az egész úgy kezdődött,hogy mivel én szeretem a metall/rock zenét,gondoltam belépek Facebookon egy ilyen csoportba. Ott megismertem,pár embert,jól elbeszélgettünk. Aztán egyszer,az egyik bejelölt ismerősnek.Elbeszélgettünk,nagyon kedves volt. Ő 22 éves lett most novemberben. Egy megyében élünk, ő tőlem 45 km-re. Mivel,nagyon beleszerettem,ezért összejöttünk. De sajnos itt követtem el egy igazán nagy hibát. Hazudtam az életkoromról. Három évvel többet mondtam mint,amely valójában vagyok,mert tudtam,ha az igazi életkoromat mondom,semmi esély nem lenne rá,hogy legyen belőle valami. Aztán megadtuk egymásnak a mobilszámunk. Hetente úgy körülbelül 3-4 szer beszéltünk telefonon. Eljött az idő,hogy találkozzunk. Én mentem hozzá,egy jó kis programra. Szép napot töltöttünk együtt,nagyon jó volt. De tudtam nagyon jól,hogy ez nem fog sokáig tartani,hisz hazudtam neki. Később viszont rájöttem,hogy nem is szeretem,csupán csak a kémia van meg köztünk. Egyre több mindenben ilyen kis apróságokban nem mondtam igazat,és ezek már nagyon összerakódtak bennem,egyre jobban lelkiismeretfurdalásom lett. Aztán mikor elkezdődött a 3. hét,hogy együtt vagyunk én ugy döntöttem,megszakítom vele a kapcsolatot mindenformában. Letiltottam Facebookról,a számát tiltólistára helyeztem és ,úgy gondoltam helyes lesz így és szépen csendben elfelejtjük egymást. Tudom,nem a legjobb módszer,de nincs bennem annyi gerinc,hogy oda álljak és elmondjam neki az igazságot. Akkor tegnap este rámírt egy másik közösségi oldalon,hogy jó lenne ha legalább elmagyaráznám,hogy mi a helyzet. Én gondolkodtam,és feloldottam a tiltását Facebookon és megint egy hülye hazugsággal magyaráztam ki magam(szülők eltiltottak) És most úgy néz ki megint együtt vagyunk,de én már nem szeretném,annyira fájna neki ha mindezt elmondanám,mert annyi lány átvágta már...Pedig nagyon megérdemelné az igazságot. Én nagyon gyáva vagyok,és belátom,hogy korai volt még ez a dolog és várhattam volna még vagy 2-3 évet. De én mentem a sok hülye után (itt az osztálytársakra gondolok,mert kb mindenkinek volt már barátja és kirekesztettnek éreztem magamat) Tudom,hogy szánalomra méltó vagyok,tudom,hogy gerinctelen és hülye,de kérlek titeket segítsetek,mit kellene tennem? Nem merek eléállni. (mellesleg amikor megkérdeztem hogy viselte hogy pár napra elhagytam azt mondta türhetően,és állandóan perverz módon csak a szeretkezésen járt az agya,a találkozásunkkor is csak konkrétan erről kellett beszélni,most itt nem akarom őt hibáztatni,de ennek nem igy kellett volna lennie,lehet hogy gyerek ésszel gondolkodom még és azért látom így ,de ez nekem még nem kell. Én a tanulással szeretnék foglalkozni,edzeni szeretnék és egészséges életmódot. Nem tudom mit tegyek. Egy 14 éves lány vagyok aki segítséget kér.