Egy szerelmes történet. Kérlek olvasd el és véleményezd!?

7.-ben ismerkedtünk meg. Jól indúlt a dolog. annyira jól ment hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ő teljesen belém szeretett, igaz én is de ezt nem értettem még. Bele fáradt a sok várakozásba és mással jött össze. Azért én féltékeny voltam, és ez miatt rengeteget veszekedtünk. Közölte velem egy jó párszor, hogy járna velem, de annyira éretlen voltam, hogy nem tudtam mit kezdeni vele. Volt mikor úgy találkoztunk és bújtunk össze, hogy neki barátja volt. El nem tudom mondani azt a nézését ahogyan akkor nézett ő rám, az a szerelmes érzelmes tekintet. Mior kezdtem rájönni a dologra, bepróbálkoztam nála. De mivel annyit veszekedtünk, hogy elvesztettem a bizalmát, nemet mondott. Utána nem sokkal végleg össze vesztünk. Én ahogy beért az agyam, kezdtem ráeszmélni, hogy ő ki az életemben,mit tettem vele, mit szalasztottam el, és annyira szíven ütött, szinte szó szerint, hogy szíproblémákkal korházba vittek, ahol mondták, hogy a stresz miatt. Utána 3 évig se tali se üzenet, nem is láttam csak 2x mikor városban megláttam. Minden napom arról szólt, hogy rá gondolok. Rengeteget sírtam, mert tudom mit vesztettem és nagyon, nagyon bántott. Nézegettem a fb profilját. Láttam miylen fiúkkal jött össze és szinte kinevettemmagamat, hogy én labdába se rúgyhatnék mellettük. De 3 hónapja erőt vettem magamon és midnent bevallottam neki. azóta is beszélgetünk, de találkozni nemmertem vele még, részben azért mert látom pl milyen új ismerősei lesznek, bele gondolok az előző pasijaiba és pff mit akarnék én, akinek semmi esélye nem lenne. Ebben a 3 hónapban 2x is összekaptunk egy kicsit, de mindketten hibásak voltunk vagyis leginkább ő. úgy voltam vele, jó nem megy ez hagyom békén, de mind kétszer rám írt és bocsánatot kért. Nagyon nagyon szeretem, nekem ő a minden, senki soha nem kell helyette,mással próbáltam, nem megy, csak rá gondolok, sőt senkim nem volt még, nem megy, csak ő jár az eszemben, és itt lenne az alkalom, szingli, de nem merek próbálkozni, egyszerüen semmi vagyok azok a fiúk mellett akikkel barátkozik, nem megy. De viszont a felejtés sem, amit iszonyatosan akarok, de mintha belém égették volna.Pedig az életemnél is fontosabbnak tartom, ő miatta látok okot felkelni reggelente vagy szimplán élni. és már megérte élni a vele együtt töltött pillanatokért. Segítség!? 18 :/