Hogyan találkozzunk többször? Rá fog menni az egészségünkre egymás hiánya.

"Rá fog menni az egészségünkre egymás hiánya." Na ezen jót nevettem.:D

Egyébként ilyen korban szerintem nagyon nem oké a távkapcsolat.

Nem olyan extrem keves talalkozas ez. Sokan vannak, akik par kilometerre laknak egymastol, megis csak heti 1-2 alkalommal talalkoznak.

Ami inkabb idegesithet teged az szerintem a szuleid szandekos, beteg elme altal vezerelt korlatozo magatartasa. Az empatia teljes hianyarol tanuskodik, hogy egy olyan helyzetben, ahol egyebkent is korlatokhoz kell igazodni (pl. nem szervezhetsz akarmikor randit), ok meg ertelmetlen, szuksegtelen szabalyozasaikkal ratesznek egy lapattal - mintha egy 12 eves gyerek lennel. Nem vagy felnott, ok, de ahelyett, hogy arra nevelnenek, hogy ambiciod legyen, es magadtol legyen szenvedelyed a tanulas es a fejlodes, kenyszeriteni, korlatozni probalnak. Ennek semmi ertelme, nem ertenek a neveleshez.

"#3-as nyilván gyakorló szülő vagy, 16 éves gyerekekkel körülvéve. Vagy tévedek?"

Nem, hanem olyan ember vagyok, aki mar 12 eves kora ota tudatosan fejlodik szakmailag, es 16 evesen mar hebe-hoba dolgozott is olyan munkat, amihez nemileg tobbet kell tudni, mint egy funyirashoz. 18 evesen el is koltoztem es mar tobb eves szakmai tapasztalattal a hatam mogott vegzem a relevans egyetemi kurzust.

Mindezt azert, mert nem akartam abban a mentalitasban, elethelyzetben maradni, amiben a szuleim vannak, mert az sok jora nem vezet. Viszont azt, hogy en erre szantam ra az idoment, azt tulajdonkeppen reszben a szuleimnek koszonhetem, hiszen gyermekkoromban nem volt TV-m, igy nem szokhattam ra a tevezesre, vagyis arra a tevekenysegre, amire ok ma mar napi 4-6 ertekes orat pazarolnak el.

A szulok 99% szazaleka mutat jo peldat is a gyerekeinek, mint ahogy az en szuleim eseteben is. Viszont rettenetes baromsagokat is kitalalnak, az en esetemben pl. azt szerettek volna, hogy legyen rasszista, ne tanuljak idegen nyelveket, meg hogy eljem le az eletem egy kicsi faluban. Ebbol en nem kertem, es mas tizenevest is arra szorgalmazok, hogy legyen onallosaga, es dontse el, hogy mi a jo neki. Ha a gyerek nem jutott el erre az ertelmi szintre 16 evesen, az a szulo hibaja, es az mar csak a hab a tortan, hogy bizalmatlansaggal es korlatozasokkal probalja meg kompenzalni azt, hogy nem ismeri a sajat gyereket.