Mit tegyek? Van egy lány, akit anno megismertem, szerelmesek lettünk, de nem lehetünk egymásé.

10. osztályos fiú vagyok.

Az első kapcsolatomról lenne szó..

Őszi szünet elején megismertem egy csodálatos lányt, aki nagyon aranyosan néz ki, akkor barátja volt. Eleinte nagyon sokat beszéltünk, azon este mikor megismertem 20 óráig (!) beszélgettünk egyhuzamban, nagyon jót nosztalgiáztunk.

Ő 2 évvel idősebb nálam.

Nagyon bízott bennem már azt követően 2 nappal is, hogy megismerkedtünk, rengeteg titkáról tudtam már, ő is írta, meglepő hogy ennyire bízik egy idegen emberben, nem tudja hogyan csinálom.. :)

Én ekkor rettenetesen egyedül éreztem magam, ám belém van programozva, ha valakinek palija van az számomra szent és úgy nem hajtok rá. Bár, amúgy sem hajtottam volna rá, hisz meg voltam győződve róla hogy ő ilyen kis szaréletű palikkal nem barátkozik.. úgy. Úgy nem barátkozik.

Nagyon sokat beszélgettünk, az egész szünetem rá ment el. Nem bántam, nagyon megkedveltem, rájöttünk hogy rengeteg hasonlóság van kettőnkben, bármit meg tudunk beszélni egymással. :)

Észrevettem rajta, ha látta hogy más lányokkal barátkozom, vagy valami közöm is van hozzájuk úgy reagál rá, ahogy azt nem szokás barátok között.. Szerintem itt már mindketten többet éreztünk egymás iránt mint barátság (hisz barátja volt, s még nem is találkoztunk!).

Közben megtudtam hogy biszex, ami nem zavart, s azt is hogy kiskorában skizofréniát diagnosztizáltak, különösképpen ez sem zavart annyira, hisz én nagyon jól elvoltam vele és nem láttam értelmét annak hogy emiatt másként tekintenék rá..

Eljött az a pont, ahol már jobban bízott bennem, mint barátjában, kivel szinte már-már szakítófélben volt, mivel az alapértelmezett bizalom sem volt meg benne. Megtudtam olyan történeteit és titkait, melyeket neki se mondott el.

Október végén bejelentette, jönni fog haza, szeretné ha taliznánk, és vele lennék picit mivel nagyon összespanoltunk.. ezek után már picit forró volt közöttünk a levegő, közben még rosszabb lett palijával a kapcsolata. Még az egésznek az elején letisztázta velem, hogy nem lesz semmi kettőnk között, ő nem olyan.

Többször is jelezte hogy ő neki több kell, bár mindketten próbáltuk úgy felfogni a dolgot, hogy ezt nem lehet mert stb stb, és bla bla bla. Magyarul tudtam hogy szeretne velem smárolni és esetleg többet is, mert, mert... :)

Nos, találkoztunk, egy csütörtöki nap délutáni óráiban.

Nagyon tetszett, aranyos volt, mindig vigyorgott ha ránéztem. Én meg vissza. :)

Itt már tudtam hogy bejövök neki, a számért és a szememért volt-van oda, és úgy kb. mindenért, ezt ő le is írta nekem. Én ezt persze nem hittem el, rohadtul önbizalom hiányos tróger vagyok..

Többször is huzigálta a kezem, később el is mondta azért, hogy csókoljam meg.. :D

Elment haza (Magyarországi "otthonába"). Még múltkor megbeszéltük, hogy csütörtökön találkozunk, pénteken hozzá megyek egyenesen a koliból. Nagyon nagy ideg volt bennem, amikor hozzá tartottam, sosem felejtem el azon pillanatok egyikét mikor kedvenc zeném szólt telefonomon, s nézelődtem ki a vonat amúgy is párás ablakán.

Találkoztunk, felmentünk hozzá. Mivel csak ő volt ott egyedül, azt csináltunk amit akartunk.. nos, eleinte csak dumálgattunk, zenét hallgattunk, meg minden hülyeség.. kívántuk egymást mint a sz_\#r.

Elkezdtem puszilgatni a pofiját, a nyakát, láttam nagyon élvezte, aztán teljesen váratlanul megcsókolt. Innentől mondanom se kell hogy egész éjjel, reggelig csak egymással voltunk elfoglalva. Sz.#\rtunk bele mindenbe, szeretjük egymást.

El kellett mennem. Én még azon magyarországi lakástól is messze éltem, így apukámhoz kellett mennem annak fejében, hogy megyünk másnap(szombat) venni nekem cuccokat, ez igazából lényegtelen is, szombaton kora reggel elmentem apukámékhoz.

Ekkor írta, szakított barátjával. Megírtam neki, hogy vasárnap feltétlen visszamegyek hozzá, biztosan szüksége van a társaságra. Ez így is lett, ott ismételten egymásnak estünk.. Addig is eljutottunk hogy ő legyen nekem abban is az első. :)

Elment.. életemben először bőgvén nő után a vonaton hétfő reggel tartok iskolába, s azon gondolkodom hogy miért is nem gátoltam meg hogy hazamenjen, hogy többet lehessek vele.. hisz tudtam, nem fogom látni.

Egészen máig.

Később kiderült, barátját azért nem dobta addig míg mi nem találkoztunk, hogy velem lehessen. :)

Ez volt 2 hónapja, azóta folyamatosan szenvedünk, közben ő kimondta hogy szerelmes belém, s szerintem én is belé. Ez kölcsönös. Most már vitázunk is 1-2 dolgon, illetve próbálunk arra törekedni hogy együtt lehessünk.

Nem tudunk.

Én még csak 16 éves vagyok, nem tudok dolgozni (tudnék, de csak 18+ melókat találok), illetve nem 1 forint a kiutazás azon ország területére hol ő lakik.

Több emberrel is beszéltem már róla, ugyanezen történet szerint, legutóbb azt kaptam, hogy a tanulásra kellene koncentrálnom, és elfelejteni őt, mert bizony így hogy ő 1000km-es távban van ebből nem lesz semmi. Én nagyon kitartó vagyok, de ezt nem bírom már.

Igazából nagyon igényli a figyelmet, ott nincsenek barátai, én vagyok az egyetlen ember akiben megbízhat és szerethet, a szüleivel se jön ki nagyon. Mostanában kiderült, hazajárni se fog tudni majd hová, mert ahol eddig voltunk azt a házat eladták tudta nélkül.

Nem tudom mi lenne a helyes megoldás.

Vele maradni 20 éves koromig úgy hogy nem látom és elmegy rá 4 évem, vagy hagyjam ott, s éljek tovább?

Jelen álláspont szerint én úgy érzem tennem kellene érte, de egyre több érv arra hogy miért ne kéne ezt tegyem. Nagyon szeretjük egymást, főleg ő engem.

Eleinte az sem aggasztott hogy skizofréniás (volt), ám bár ezen is el kellett gondolkodjak, mivel többen is ezen voltak kiakadva.. Tanácstalan vagyok.

Kérem segítsen valaki!

A kérdés nyitott.