Merjek lépni? Jó amit csinálok?

Lassan egy éve beleszerettem egy ismerősömbe akivel naponta találkozunk munkánkból adódóan. A "bökkenő" annyi, hogy már akkor egy régóta tartó párkapcsolatban voltam benne egy tőlem fiatalabb fiúval, akivel nagyon sok mindent megéltünk már együtt azelőtt is. Mivel vele egy iskolába járok mindennap találkozunk. Körülbelül az eset után két hónappal már annyira rosszul éreztem magamat, hogy elmondtam neki h beleszerettem másba. Akkor nem szakított velem, nem értem miért, de szerette volna megoldani a kettőnk dolgát. Eljött a szünet és az egész nyaram arra ment el, hogy próbáltam dűlőre jutni, hogy mi legyen velem és a kapcsolatommal. Végül nyár végén megmondtam az "új" fiúnak, hogy nem fog menni. Azt hittem menni fog, de amikor újra naponta láttuk egymást, ismét felszabadultak azok az érzelmek, mint azelőtt. A barátom közeli barátja a barátnőmtől megtudott minden és kis híján kitálalt mindent a barátomnak. Akkor annyi stressz ért, hogy ma már depresszióval küszködöm és nem látok semmi kiutat. Három évet éltem le eddig a barátommal, aki korából adódóan nem nagyon fogja fel mi történik velünk és foggal körömmel kapaszkodik belém, olyanokat mondva hogy mennyire a padlón lenne ha elhagynám. Mégis úgy gondolom, hogy akármennyire nehéz, most jött el az a pont az életünkben, hogy jobb lesz külön utakra válnunk, főleg hogy jövő szeptembertől nem fogok itthon lakni. Mit tegyek? szeretem, de inkább már csak védeni akarom a fájdalomtól, minthogy én adjam meg neki a boldogságot. Attól félek a legjobban, hogy bár tudom h ott vár rám a másik oldalon az a fiú, akibe beleszerettem, lehet hogy rosszabbul leszek, mint most és soha nem jövök már ki a depresszióból. Ne haragudjatok ha nagyon barátok közt feelingje van a sztorimnak, de valahová fordulnom kellett.