Nemtudom elengedni. Mit tegyek?

Egy pár hete, 8 hónap után szakítottunk a barátnőmmel. Úgy érezte, hogy picit már..unalmas ez, és már nem érez annyit irántam, mint az elején..

Egy ponton egyet is értettem vele. A szülei picikét szigorúbbak(ami nem probléma, szerintem), ezért pl. még nálam sem volt, és szerintem is picit ellaposodott a dolog(tél, kevesebb lehetőség odakint..), de én úgy éreztem/érzem, hogy simán megoldhattuk volna, új dolgokkal, egymáshoz járás, filmezés és komolyabb dolgok:)

Ő viszont erre azt válaszolta, hogy azt is megunnánk egy kis idő után, és hogy jobb lenne külön. Pedig másfél hónapja még egy rózsával vártam a sulija előtt, és úgy láttam tényleg őszintén örül:( ezért is sokkolt a hír, hogy nem érzi boldognak magát.

Tudom tudom, engedjem el, ez csak az első szerelem, de egyszerűen..nemtudom. Nem akarom... nem akarom hogy más vele legyen, más hozzáérjen. Egyetértek azzal, hogy unalmassá vált, de egy kisebb...különléttel talán visszajöhetne a szenvedély. és őt sem értem. Pedig ismerem egy ideje, eléggé, hiszen az utóbbi 8 hónapban Ő volt az életem értelme. és úgy érzem, hogy...érez valamit még. Nem lehet ennyi minden után biztos ebben:( Vissza akarom Őt szerezni. Mindent megtennék, hogy boldog legyen, velem :D

és úgy éreztem ez egy különlegesebb kötelék köztünk, mint ami az eddigi kapcsolataimban voltak.. Tudoooooooom jól, hogy még fiatal vagyok ehhez, de basszus, nem akarok nélküle lenni.

Ezért szeretném..az életben tapasztaltabbakat kérdezni, hogy mi a fenét tegyek? Próbáljak még érte harcolni? Várjak...hátha Ő is rájön, hogy talán együtt kéne legyünk? :D

vagy csak...engedjem el? Úgysem fog menni. Egész nap rá gondolok, róla álmodok..csak egy kis szenvedélyt kellene belé csempészni:(( ahfhughgug.

Naszóval(állítólag elég összevissza fogalmazok) ennyi lenne a problémám. Köszönöm előre is a válaszokat

16/F