Nem merem bemutatni a barátomat. Mit tegyek?

Nem hiszem, hogy ha odamentek a szüleidhez, hogy itt van az új barátom, akivel szemtől szembe találkoznak, akkor bunkózni fognak vele vagy veled. Ebből is látják, hogy komolyan gondoljátok a dolgot. Sokkal rosszabb, ha direkt titkolóztok és azután ők jönnek rá.

De amikor elmegy a barátod, és otthon maradsz szüleiddel, akkor valszeg leülnek Veled is beszélni a barátodról. Te, ha szülő lennél, nem tennéd meg ezt? Dehogynem, hiszen Téged is érdekelne, hgy a gyereked kivel köti össze (ilyen vagy olyan szinten, de mindenképpen) az életét. Ezen től kell esni, de még ez is jobb, mintha nem estek túl rajta. Amit mondanak Neked ilyen beszélgetésen, az nem feltélenül arról szól, hoyg valamifajta féltékenységből fikázni akarják azt, aki Neked fontos, hanem arról, hogy esetleg tapasztalatukból adódóan kiszúrtak olyan tulajdonságokat, amik neked se lehetnek jók, ha összekötöd a fiúval az életed. Megint gondold át: szülőként bizony Te is ezt tennéd. Ilyenkor szerintem a legjobb, ha megígéred, hoyg oké, erre figyelni fogsz, de egyébként említessz még sok pozitívumot emellett a fiúban, ami tetszik Neked benne.

De egyáltalán nem biztos, hogy olyan vészes lesz ez a beszélgetés is, mint amilyennek elképzeled. És a felnövés része, hogy az ember felvállal olyan dolgokat, amik fontosak neki. Enélkül örök gyerek maradsz.