Bizonytalan vagyok. Mit tehetnék? Mi legyen?

Akkor kezdjük az elején. Arról van szó, hogy volt egy gyerekkori barátom, akit kb. 12 ève ismerek, és egész életünkben füztük egymást, majd a fiú mesébe illő módon bevallotta nekem h szeret, ezt vagy 3-szor. Aztán minden tökéletes lett volna, nekem is bejött valamennyire, de végülis átforgolódott éjszakák, és átzokogott délutánok után úgy döntöttem, hogy nem fogok vele járni, nem vagyok elég érett ehhez a dologhoz. Ebben a döntésben közrejátszottt az is, hogy jó családi körben élek, mindent megbeszélünk anyuval, és az is, hogy akkor 13 éves voltam. Nehéz volt elengedni, de sikerült. Ezután betoppant az életembe egy új ember, akivel összeismerkedtem, egy suliba járunk, minden jó, sokat beszélgetünk SMS-ben, messengeren..találkoztunk már "csak ketten" sulin kívül. Aranyos, bár néha úgy érzem, hogy más lányok is bejöhetnek neki, mert látom, a komment pusziszmájlikat. Szerintem ő egy ilyen fiú, ilyen a stílusa. Én más vagyok mint a többi utána nyáladzó lány (nagyon népszerű), és ezt tudja is. Mostmár ott tart a dolog, h ebből lehet járás is. Nekem ez szokatlan lenne (14,5 vagyok, nem volt még barátom.) , nem tudom, bűntudat szerűt éreznék ha csókolóznunk kellene, meg talàn szègyelném apu és a család előtt, hogy járok valakivel. Nem szeretnék a tipikus "ribnc lenni, szeretném ha egy aranyos pár lennénk. Mit tegyek hogy aranyosak legyünk, és ne ribncnak legyek beállítva? Félek. De mostmár tudom, hogy akarom ezt az egèszet, mindig rajta jár az eszem, már szinte fáj ha nem beszélhetek vele, ha nem talàlkozunk.:) szeretem.

Kérlek írjátok le a véleményeteket erről az egészről (jó bőven) és bíztassatok egy kicsit.. :) köszönök előre mindent.