Szerintetek van különbség a megcsalás és a félrelépés között?

[link]

félrelép, hűtlenkedik

Csupán egyszerű szinonimái egymásnak az általad leírt két szó. Ergo ugyanaz a kettő!

félrelépést akkor mondj ha a megcsalást szeretnéd jobb színben feltüntetni, pl. "nem is olyan nagy dolog az, csak párszor félrekefé..izé félreléptem"

amúgy nincs természetesen

Nem szívesen vállalkozom ennek az elmagyarázására. Egyrészt hosszadalmas, másrészt a lepontozás miatt hálátlan feladat. Ismerek olyat, aki noha egyébként mindig vállalja a nevét, ehhez névtelenül szól hozzá.

No, de lássuk. Engedelmetekkel elsősorban a férfi oldaláról vizsgálom a kérdést, hiszen ha megcsalásról esik szó, mindenkinek először ez ugrik be. Helyesen, hisz a hűség szobrát nem férfiemberről fogják megmintázni. De mi is az a hűség? Van köze vajon a hasonló csengésű hülyeséghez, vagy csak a véletlenek játéka? Nos, a hűség is többrétű, több oldalról vizsgálható állapot. Amikor belülről fakad, (egyébként ennek kellene a természetesnek lenni)azon nincs mit magyarázni. De van egy erkölcsi vonatkozása is a kérdésnek. Basszus, erről könyvet lehetne írni, nem itt kellene taglalni. Szóval valamikor emberi mivoltunk hajnalán, amikor az asszony maximum 10-15 évig élt a férfi oldalán, és ezt is vagy szüléssel, vagy várandóssággal töltötte, valami agyament vadbarom a bordélyból hazafelé tartva kitalálta a kötelező házastársi hűséget. Az anyaszentegyház kapva kapott rajta, hisz ragyogó lehetőség az ember esendőségének kidomborítására. És valami okból ez a testet-lelket megnyomorító elv a mai napig él az erkölcsi tanokban. Valljuk be, a férfi nem arra lett kitalálva, hogy egész életében egyetlen puncit szagoljon. A férfi agyában 4x akkora helyet foglal el a fajfenntartás funkciója, és ennek működtetése, mint a létfenntartásé. (A női agyban ez az arány fordított.) Mégis beáll az ember a sorba, és párt választ magának. Elkötelezi magát. No innen kezdjük a kérdés megvitatását.

Félrelépés és félrelépés között is van különbség. Van a klasszikus félrelépés, amikor a hormonok támadásával szemben gyengül el az ember. Találkozik valakivel, felpezsdül a vére, nem bír magával, és megtörténik, aminek történnie kell. Az én olvasatomban ez bizony rút csalás. Gyengeség.

Van a másik verzió, amikor ilyen-olyan okok miatt "kényszerül" az ember szeretőt tartani. Ez előre kitervelt, alaposan, hideg fejjel kiszámított félrelépés, aminek az érzelmi megcsaláshoz semmi köze sincs. Utóbbinak nem egyszer voltam szereplője, míg az első változat az én erkölcsi kódexembe nem fér bele. A szó szoros értelmében persze az utóbbi is megcsalás, én mégis elnézőbben szemlélem, mint a fejvesztős megháborodást.

Most persze jön az, hogy milyen okot lehet találni a hűtlenségre, meg hogy ez csak belemagyarázás, stb, stb. Ezen sok-sok oldalon keresztül lehet majd vitázni, itt most nem folyok bele. Csak annyit akartam mondani, hogy van. Van különbség a félrelépés és a megcsalás között.