Elmélkedtetek már a szabadságról?

Mikor nem köt más véleménye. Sőt, még a magunké sem. Nem attól függ a kedvünk, hogy más - akár az imádott személy, akár csak egy véletlenszerűen elénk került ellenkező nemű lény - értékel-e minket, érdekeljük-e őt. Nem az határozza meg az elégedettségünk, énképünk, hogy másoknak fontosak vagyunk-é.

Lehet-e úgy szeretni, hogy közben nem AKARJUK a másikat? Nem ragaszkodunk, nem vágyunk őrülten arra, hogy egybeforrjunk vele? Mikor a másik iránt érzett szerelmünk vagy szeretetünk csak egy tó. Ebbe a tóba eljöhet az illető úszni, fürdeni, de akár ihat is belőle, mi rábízzuk, mert nem függünk tőle. Nem akarjuk a mélybe húzni, bekebelezni, marasztalni, mert nélküle is ugyanaz a "tó" vagyunk.