Nem vagyok férfi, ezért úgy gondolkodni sem tudok. Miért teszi ezt velem, miért rontja el a szép emlékeket is?

A történet a következő: a párommal több, mint 2 évig voltunk együtt. Az utóbbi időben elszállt magától, nem becsült meg, majd volt egy cselekedete, ami miatt szakítottam vele, attól függetlenül, hogy igyekeztem megjavítani a kapcsolatunkat. Ő akkor kiakadt, könyörgött, hogy szeret, küzdeni akar értem, bármit megtesz, hogy helyrehozza a hibáját. Ezért megadtam számára az esélyt, hogy elölről kezdjük, próbálkozhasson (hiszen még nem voltam iránta közömbös). Igazán semmi sem változott, ugyanúgy képes volt megbántani, miközben olyanokat mondott nekem, hogy nélkülem semmije sincs, az élete értelmetlen. Végül megmondtam neki, hogy ne erőltessük, ez csak rosszabb lesz. Látszólag belenyugodott, bár még jó pár mindent a fejemhez vágott, hozzáteszem: jogtalanul. Én tényleg szerettem, igyekeztem napról napra megújulni, kielégíteni érzelmileg és testileg.

1 hétre rá megtudtam, hogy más lányokkal találkozott, akiket addig nem ismert, webkameráznak, a lányok bármire kaphatóak, csevegnek...stb, miközben én 2 év után még annyit sem kapok, hogy mizu.

Ne ertsetek félre! Nem várom, hogy puszipajtások legyünk, de elvileg szerettük egymást, rengeteg emlekunk van, tudom, hogy én mondtam ki, hogy vége, de akkor már ezt is érdemlem? Vagy miért teszi ezt? Ti miért tennétek?

Kérlek titeket, hogy ne bunkózzatok, arra van most legkevésbé szükségem. Természetesen őszinte véleményeket várok.

Köszönöm!

20/L 23/F