Nem tudom elfelejteni. Mit tegyek?

Ő a volt osztálytársam, azóta chat-en dumáltunk csak sajnos :/ (15/F)

Tudja hogy odáig vagyok érte de ha felhozom témának, akkor max annyit mond, hogy 'de aranyos vagy' meg ilyesmi, de semmi érdemleges. Nyár elején vallottam neki(sajnos neten: tudom, hogy szánalmas, de ez van), azóta semmi konkrét amit ő mondott volna. Egyszer megbeszéltünk egy találkozót nyáron én azt hittem randi lesz, elmentem a volt sulink elé a találkahelyre de sajnos felesleges volt mert a megbeszélt időpont után 2,5 órával se jött én meg álltam ott mint valami hülye gyerek. Mikor hazaértem gyorsan megnéztem a chatet, de csak egy 'bocsi mégsem tudok jönni' szöveg fogadott, leírhatatlan az érzés amikor egy ilyen jól felkészült alkalom lemondását egy 'bocsi'-val lerendezik mégpedig úgy, hogy nem tudtam megnézni mit írt lévén annak, hogy nincs okostelóm csak a régi jól bevált amit jól tudhatott pedig még a telószámom is megadtam, hogy hívjon/írjon(smt-t) ha van valami, szóval sajnos nem tudja, hogy ez nekem mekkora pofáraesés volt. Még mindig nem tudom miért nem jött el (vagy nem érdekeltem mégse/ vagy tényleg valami közbejött neki de én mindig a rosszabb eshetőségre gondolok. Úgy csinál mintha nem történt volna semmi bár megmaradt kedves természetűnek már-ha nem kedvesebbnek. Most volt egy hónap szünet köztünk mert eldöntöttem, hogy nem keresem akármennyire is hiányzik mert úgy éreztem idegesítem, ezek után eddig ő sem keresett, nem beszélgettünk annyit mind régen, mint amikor íratlan szabály volt kettőnk közt, hogy éjfélkor felmegyünk a chatre. Úgy tűnik minden megváltozott, ő megy a saját útján, én meg teljesen kivagyok etől ez egésztől. Kezd felemészteni ez az egész eddig még mikor sokat chateltünk akkor sem mondott semmi egyértelműt, én meg folyamat rá gondolok, még álmomban is róla álmodok. Olyan ez az egész mintha csak szórakozásra használt volna fel nyáron amikor unatkozott, aztán mikor elkezdődött a suli és megkezdődött a középiskolás élete akkor meg kidobott a kukába mint valami idejétmúlt haszontalan dolgot. Bár picit nehéz elhinni, hogy nem szeret, mert egyszer fent maradtunk estétől-reggelig és még a naplementét is megnéztük együtt igaz nem egymás mellett, de ugyanakkor. Szerdán láttam őt gondolom hazafelé ment a suliból, de már ennyitől is akkorát dobbant a szívem amint megláttam, hogy majdnem összeestem, utána heves szívveréssel próbáltam úgy elsétálni előtte mint aki nem veszi észre(gondolom látott) már odamenni sincs bátorságom hozzá, mertmár annyiszor próbálkoztam és válaszra se méltatott. :( Egyszerűen olyan szánalmasnak érzem magam és megalázottnak, hogy nem tudom mihez kezdjek pedig iszonyatosan szeretem.

_

Szerintetek mit tegyek, próbálkozzak nála, vagy várjam meg amíg elmúlik ez az egész szép lassan? Úgy tennék valamit ezért, persze tudom, hogy neki is vannak/lehetnek problémái de még biztosítottam is arról, hogy támogatom és ott leszek neki ha kellek. Nem nagyon értem :(

_

Sorry mindenkinek, hogy itt adom ki ezt magamból, de nagy szükségem volt már erre egy ideje érlelődött bennem, és úgy éreztem meg kell osztanom mindeggy ki(kk/v)el.

Köszönöm, hogy elolvastad