Hogyan tudnám megmondani egy lánynak, hogy nem szeretnék vele járni, de ha lehet maradjunk jóban?

Az előttem kommentelőnek van teljesen igaza ! Az egyetlen értelmes válasz :)

Kedves kérdező ! Sajnos rossz hírrel szolgálhatok :( Arra, hogy ezt a helyzetet elfogadja a lány teljesen 0 az esély.

Barátságból alakulhat ki szerelem, sőt az esetek nagy részében így is történik, de fordítva ? Ez teljesen lehetetlen. Jóban lehettek, miután túl lesz rajtad ... de igazi barátok... soha többé :( Az előttem író lánynak igaza van, ő máshogyan szeret téged ... azt érzi jól megvagytok együtt, ráadásul azt hiszi tetszik neked , szerinted képes lesz végig nézni ahogyan másnak adod azt amiért ő harcolt ? Lehet, hogy dráma mentesen váltok el, de neki akkor is fájni fog ( nagyon ) és nem hibáztatlak téged, de ez akkor is a te felelősséged, és a lelkiismeretednek ezt sajnos fel kell vállalnia. Ha elég erős elenged téged, és te is tedd ezt ... ez a legkorrektebb amit tehetsz. Ő csak akkor lesz túl a fájdalmán, hozzáteszem az idő nem játszik szerepet a gyógyulásban , senki ne higgye azt hogy rendbe jön a lelke csak azért mert vár ... ilyen nincs, szóval csak akkor, ha nagyon sokáig nem lát téged és semmit ami rád emlékezteti.

A szerelmi csalódás okozta fájdalmat csak egy új szerelem képes feledtetni, erre viszont semmi esélye ha továbbra is találkoztok.

Aki azt válaszolta hogy nevetés közben mondd neki hogy mennyire jó barátok vagytok, meg hasonlók ... hát hajrá annak aki ezt módszernek tartja, ja ... lassú leépítés, még a végén áldozatként is kijöhetsz az egészből ... végül is elég hosszú az élet, alig győzzük végigélni ... nem ? Ráérünk ilyen játékokra , főleg a másik érzelmeivel :D

Kedves felhasználó, aki azt írtad le kell vele ülni és beszélgetni és " megértetni " vele a helyzetet ... ezt soha ne tedd, ha ilyen helyzetbe kerülnél ! Ne tedd ki a másikat ekkora kínzásnak ! Hidd el nem fogja megérteni !

Kedves kérdező ! Ez a lány szerelmet ÉREZ !!! irántad és nem pedig szerelmet ÉRT !!! Gondolom látod a különbséget. Érzelmet nem szokás értelmezni :) Két teljesen egymástól független rendszer , és mielőtt azt mondaná bárki hogy a pszichológusok is értelmezik, én is foglalkozom vele, és összefüggéseket keresünk de attól évezredekre vagyunk még hogy átlássuk a rendszert. Az integrálpszichológia képes feltárni összefüggéseket lélek és értelem között, de egy biztos ... Az értelemnek nincs hatalma az érzelmek felett, legfeljebb a kinyilvánításuk felett, de az felett hogy mit érzünk ... hát ez nem megy parancsszóra , ellenkezőleg viszont nagyon is van, az érzelmeink vagy egyéni érzelmi rendszerünk kedvére eljátszadozik az értelemmel, ha akar.

Engedd el, gyorsan és vállald, hogy sokáig nem akar majd látni, akkor helyesen cselekszel, de vigyázz, mert sokan ilyenkor jönnek rá hogy életük értelmét küldték el a fenébe :)

Kedves előttem kommentelő lány, igen , ilyenkor az az erősebb aki érzelmileg független, de hagy mondjak el valamit a saját életemből. Beleszerettem egy lányba, akit ismerek már majdnem 10 éve, soha nem gondoltam arra hogy ennyire megszeretem, hogy ő hogyan érez ? Nem tudom, de nagyon jól elvoltunk együtt mindig, lehet hogy őnála csak barát kategóriába tartozom, remélem nem, de csak remélhetem. Úgy döntöttem, több mint 2 év után elmondom neki hogy ő életem értelme. Néhány hónapja nem láttuk már egymást de minden egyes nap hiányzik nekem. Viszont nyitva fogom hagyni a kérdést, majd elengedem ... ha ő is szeret visszajön hozzám :) Ha nem, valószínűleg fogom az összes vállalkozásom, és egy teljesen idegen országban fogom felépíteni általuk az új jövőt, ahol semmi nem emlékeztet majd a hiányára ...

Ezt csak azért írtam le, hogy aki még nem volt szerelmes lássa mit jelent annak lenni :) Ja ... könnyen beszélek , ugye ? Igen, az én lelkem egyszer már keresztül ment a létező legkeményebb kiképzésen, és felálltam belőle :D

Utolsó kommentelőnek :

Az az igazán erős és bátor, aki ki meri nyitni a szívét és bármi áron, de mer szeretni. Nem érdekli, hogy mi értelme van, csak teszi, mert belőle ez jön. Ki kell adnia magából, mert másképp felemésztik a meg nem élt érzések.

@ Harcikacsa - Nem vagy egyedül. Nekem 2 év (nem diagnosztizált) depresszió lett a dologból, mert belementem ebbe a legyünk inkább barátok sztoriba, annyira szerettem a csajt. Volt egy időszak, amikor nem találkoztunk, aztán újra összefutottunk, és akkor vált világossá, hogy nem hiányzik nekem az, hogy valakinek teljesen ki vagyok szolgáltatva, és dróton rángathatja az érzéseimet, amikor kedve tartja. Közöltem vele, hogy innentől nem ismerjük egymást, de még utána is elég durván el kellett küldenem a francba, hogy végre lekopjon. Azóta már eltelt még 5 év, viszonylag gyorsan megszabadultam a depressziótól, és sikerült a padlóról újra felépítenem magamat. Azóta is hiányzik, nyilván mert életem szerelme volt, de biztosan tudom, hogy a lehetőségekhez képest a legjobban döntöttem. Nem fogok azért öngyilkos lenni (annak idején volt, hogy erősen gondolkodtam rajta), mert képtelen kezelni egy ilyen helyzetet. Életem legnehezebb döntése volt magamat raknom a prioritási sor elejére és nem őt...

Nem értek egyet azzal, hogy az érzelmeket akarattal nem lehet befolyásolni. Én megtanultam elég keményen elfojtani bármilyen szerelmet, és most már leginkább megvetést érzek azok iránt, akik csak úgy feltétel nélküli bizalommal odadobják magukat másnak a szerelem nevében. Sokkal tisztább így a kép. Kiderült, hogy a legtöbb ilyen "szerelem" csak fellángolás vagy rajongás, ha úgy jobban tetszik. Ha megpróbálok (kedvesen) lerázni egy csajt, akkor a hú de szeretlekről azonnal ellenségesre változik a hangnem csak azért, mert valami nem úgy alakult, ahogy ő eltervezte. Ezt nem nevezném szerelemnek... Nem is tudok megbízni az ilyenekben...

Teljesen egyetértek azzal, hogy nem jó játszadozni a lány érzéseivel, jobb kerek perec elmondani neki, hogy mi a helyzet, aztán el tudja dönteni ő is, hogy mi a jobb neki. Ha ezek után sem akar lekopni, vagy láthatóan szenved, akkor az ő érdekében jobb megszakítani a barátságot.

Én nem akarok megszabadulni a lánytól, inkább nyílvánvalóvá tenni számára, hogy mit jelent nekem. Nálam ez nem rajongás, nem fellángolás több mint 2 éve ő nekem a minden, de valamiben igazad van, én sem helyezem magam háttérbe.

Volt egy több évig tartó komoly kapcsolatom, vége lett, mert " imádott " exüzlettársam elintézte számításból ( nem azért mert neki kellett a lány, más oka volt ... mindegy )

Igen, megtanultam, hogyan kell akarattal felállni az ilyen helyzetekből, van hozzá elég önbecsülésem :) Én inkább csak arra értettem, hogy azt nem tudjuk előre befolyásolni hogy szerelmesek legyünk vagy ne , itt nem játszik az akarat ... csak a regenerációban segít, ha elég erősek vagyunk. Akarattal elnyomhatunk érzelmeket, ez igaz , önvédelmi mechanizmus , én inkább azt mondom ne akarjuk érteni az érzelmeket mert két külön térfélen játszanak :)

Én bátornak tartom magam, amiért elmondom a lánynak hogy mennyire sokat jelent nekem ... nekem ő életem nagy szerelme, elfogadom a döntését elég erős vagyok hozzá de azért remélem hogy engem választ, ha nem most ... majd abból amit teszek, tudni fogja hogy én voltam az egyetlen a mindig törődött vele, aki figyelt az igényeire aki minden egyes rezdülését ismeri és semmit sem akar megváltoztatni rajta , tudni fogja ha eljön az ideje :)

Nem akarom kizárni az érzelmeket az életemből,mert előre gondolkodom, és ha gyerekeim lesznek ők mintákat tanulnak majd meg és azt fogják követni, nem létezik adok - kapok játék ... csak a minták vannak amiket láncreakcióban követünk, hiába adok szeretetet a gyerekeimnek, ha felnőnek és tőlem azt tanulják meg, hogy feláldozom a " szeretteimet " ők is ezt teszik majd velem. Nincs lehangolóbb látvány amikor egy öreg ember aki soha nem láthatta az unokáit, egyedül hal meg Az érzelmek részei életünknek, nem véletlenek hogy vannak, ha kiiktatjuk őket komoly szövődményei alakulnak ki a hiányállapotnak ( Bocs :) ez olyan orvosiasan hangzott :D ) Inkább, szerintem meg kell tanulni helyesen reagálni rájuk, ez nem egyszerű mert erre nem létezik semmilyen útmutató :D Ha lenne is, annyi félét kellene írni amennyi ember a világon él, ( nem tudom pontosan mennyi ) de ha azt vesszük, hogy 1 episcript analitikus élete folyamán legfeljebb 3 - 4 ilyen írást képes összehozni, akkor is sokan kellene lenniük :D Szerintem, ha valaki akar fejlődni, az megtanulja önmagát analizálni :)

@ Harcikacsa - Elhiheted, hogy én sem akartam eleinte megszabadulni a lánytól. Többször is szerelmet vallottam neki. Évekig szenvedtem, azért, mert nem viszonozta, aztán a végén úgy döntöttem, hogy elég volt belőle, többet ér az életem annál, hogy ilyen dolgokra pazaroljam.

Én személy szerint állítottam már meg szerelem első látásra típusú dolgot akarattal. Van rá 1-2 másodperc, amíg a csaj felé nézel. Ehhez nyilván fel kell ismerni a helyzetet, és azonnal reagálni rá. Már kialakult szerelemet sokkal nehezebb kezelni, az eltart néhány hétig.

Egyetértek azzal, hogy az emberek mintákat tanulnak egymástól, illetve ezeket tudatosan vagy tudattalanul átörökíthetik a következő generációnak. Nekem is hasonló megfigyeléseim vannak.

Persze, hogy önvédelmi mechanizmus. Tudom, hogy megvan az ára, jelen esetben az, hogy nem lesz családom. Egyelőre még nem tudom, hogy hajlandó vagyok e ezt az árat megfizetni, de az elmúlt néhány évben nem jött szembe senki, aki miatt úgy ítéltem volna, hogy érdemes változtatni a hozzáállásomon.

Én csak egyszer fogom megtenni :) De családom lesz ! Ez az első legfontosabb cél az életemben, az esély viszont megadom magamnak arra, hogy együtt valósíthassam meg azzal akit a legjobban szeretek.

Szerelem első látásra ? Ebben nem hiszek , ne haragudj !

De lehet nem kellene arra várnod, hogy szembe jöjjön valaki " idegen " soha nem értettem hogyan lehet beleszeretni valakibe akit nem ismerünk.

Sokan lehúzzák Müller Péter írásait, de akkor is az ő definíciója a helytálló :

Onnan tudjuk hogy valójában szerelmesek vagyunk, amikor rájövünk hogy semmit sem akarunk megváltoztatni a másikban :)

Aki változtatni próbál rajtunk, azt legfeljebb a barátok halmazában érdemes elhelyezni, kivéve ha mi szerelmesek vagyunk az alanyba , mert akkor a barátság nem több mint a pokol rózsaszín kapuval :D

Soha nem érdemes egynél többször szerelmet vallani, ezzel semmit nem érsz el ... érd el azt, hogy ő vágyakozzon utánad ! Legyél olyan , akire szüksége van ! Persze ha még nem adtad fel :)

@ Harcikacsa : Nem hit kérdése, velem megtörtént 4 alkalommal.

"De lehet nem kellene arra várnod, hogy szembe jöjjön valaki " idegen " soha nem értettem hogyan lehet beleszeretni valakibe akit nem ismerünk."

Nyilván a beleszeretés része az is, hogy megismerjük a másikat. Sajnálom, hogy nem fogalmaztam elég érthetően.

"Legyél olyan , akire szüksége van ! Persze ha még nem adtad fel :)"

Ó én már régen feladtam, és nem sajnálom. Nem fogok csak azért változtatni magamon, hogy valakinek megfeleljek...