Nektek mi volt eddig a legnagyobb szerelmi csalódás az életetekben?

Elég hosszú,de leirom hogy megkönnyebbüljön a szivem

Először én bántottam meg őt,egy gyerekes tréfával,mindig sajnáltatta magát,próbáltam kibékíteni de nem sikerült hetekig le voltam törvve miatta.Barátok voltunk,aztán megbocsájtott de néha mégis felhozta és ekkor is nagyon rosszul voltam miatta.Volt hogy mindig adta a műhisztit,mindig ott voltam mellette,én nyújtottam neki támaszt.És ő mit icsnált?!Hátbaszúrt!!!

Összejöttünk,nagyon szerettem őt tényleg,de elárult,egy hülyeség miatt összevesztünk,csak viccből haragudtam meg,mert ő mindig féltékeny volt és fájt ha másokkal barátkoztam.Aztán szakított velem(és jött a női taktikával,hogy felhozza a régi fájdalmas emlékeket hogy a másik legyen rosszul miatta,ahelyett hogy a szemébe mondaná)mert ezt nem így képzelte el,aztmondta legyünk barátok,na meg a faszt,egyszer nem írt/hívott a nyáron,pedig egy barát ezt teszi,egyáltalán nem olyan barát amilyen lehet,csak egy kamu.Később megtudtam hogy az ex csajához rohant és vele beszélt ki hogy amikor velem járt akkor üres szívvel,mert nem igazán szeretett engem,de ő tényleg hogy szerette és amikor szakított vele akkor majdnem sírt.Na az előtt nekem irogatott ilyeneket,hogy az a cssaj milyen egy segg.hülye meg egy f.asz

Na ez az én sztorim

Nem tudok dönteni aközött amikor

1. Az első szerelmem majdnem 4 hónap után kidobott mindenféle ok nélkül, majd magyarázatot a barátaitól kaptam hogy visszament a exéhez meg sosem szeretett (ezek a barátok mind hajtottak rám..) egy év múlva találkoztunk megint, akkor beszélgettünk bár én rohadtul éreztem magam, de legalább elmondta h szó sem volt ilyenekről amiket azok a barátai mondtak, egyszerűen úgy érezte nem megy. Rá félévre megint találkoztunk, kavartunk 1 hónapig, szinte mintha megint együtt lettünk volna szinte megint szerelmesek voltunk aztán egyszercsak eltűnt. Ezt összesen 3 évig művelte, időnként megjelent egy hónapra majd eltűnt ahogy jött, hiába nem bírt/bírtam nélküle egyszerűen már nem olyan volt.. Próbáltam felejteni, mindent kirpóbáltam ami egy kicsit is károsította a memóriámat. Hosszú a lista, nem írom le.

A 3. év után meguntam, fizikailag kezdtem rámenni viszont lelkileg már eléggé erős voltam ahhoz hogy megmondjam hogy többé nem akarom látni, ne keressen, és én tűntem el az ő életéből. Azóta eltelt megint több mint egy év 2x ha beszéltünk ezalatt, de már csak egy régi ismerősként gondolok rá. Viszont neki köszönhetően nagyon sokáig képtelen voltam másokhoz úgy állni (pasikhoz) mintha emberek lennének és nem állatok pl. Nem tudtam megbízni senkiben és a mai napig rettegek h elhagynak/megcsalnak így elég komoly harcot vívok magammal... hogy a drogokról való lejövést meg szenvedést ne is mondjam. Szóval ja, nem volt egy nyerő szerelem.

2. Az első szerelmem épp a visszajövetelt játszotta el, amikor épp összejöttem egy másik sráccal. Magas, kigyúrt, amolyan kondiban élő izomkolosszus volt, tetszett, plusz soha nem jártam még ilyen erős pasassal, fél kézzel felkapott meg emelgetett, meg amugy is kedves volt, jól összepasszoltunk, elbeszélgettünk mindenről hát gondoltam próbáljuk meg. Aha.

Mikor rájöttem hogy benne sem tudok megbízni, hogy nem őt szeretem, hanem az első szerelmem, akkor elmondtam neki h nem fogom átverni, nekem ez nem megy mert én nem azt érzem amit kell és ez így nagyon nem fair vele szemben. Elmondtam hogy sajnálom, hogy nem akartam bántani és ha tud majd bocsásson meg, és tudom h 1 hónap (ennyi ideig voltunk együtt) nem sok idő, de nekem nem fog ez menni. Szerintem elég normálisan elmondtam neki hogy szakítsunk, olyan rendes volt és olyan szarul éreztem magam h sírva fakadtam amikor elmondtam ezt, bár belül tök üresnek éreztem magam.

Rá 2 napra találkoztam az első szerelmemmel, csak dumáltunk, nem volt semmi mielőtt vki erre gondolna, ahhoz képest h én szakítottam elég szarul voltam. Ezt elmondtam a legjobb bnőmnek (azóta már nem az), ő pedig továbbadta az izomkolosszus srácnak akivel szakítottam.

Reakciója: Hát én végig megcsaltam és egy szemét r*hadék r*banc vagyok!

A 13 éves hugomra írt rá hogyan fogja széttaposni a fejemet a betonon, hogy az utcánkban szétkeni a véremet meg megöli az első szerelmemet a szemem láttára, hívogatott, teleírta a facebookom, odajött a suli elé és engem várt ezekkel a kedves dolgokkal, satöbbi... namármost ez elég komoly fenyegetés volt, tekintve h ő izomban több mint 100 kiló volt, én meg épp akkor próbáltam lejönni mindenféle cuccról így kb voltam 45 kiló se. Körülbelül egy hétig nem mertem kilépni a házunkból, semmilyen szinten. Az ajtóig sem mentem el, az ablakokat is kerültem.

Aztán idővel elmúlt a haragja, bnőmmel üzente h nem is akart ő bántani, de én a mai napig félek tőle.

Hát ez a 2 sztori, így végigolvasva nem vmi izgalmas, inkább csak sz*r h elcsesztem 3 évet az életemből és ilyen kreténekkel foglalkoztam.

A legfájdalmasabb egy férfihez kapcsolódik.

Egyetlen csodás év adatott meg, sosem voltam olyan boldog, mint vele, igazán tartalmas kapcsolat volt. Minden működött, nem túlzás.

Egy nap pedig szakított, mondván még korai, élni akar, mert még csak én voltam neki a második komoly barátnője. Mindezt vizsgaidőszakban, másnap reggel egy szigorlat, és egy kémia vizsga várt rám.. és telefonon közölte a szakítást.

Pontosan két évre rá, hogy megismerkedtünk, megkeresett. Szeret, és vissza akar kapni, rájött, hogy mit vesztett, és hogy meg akar állapodni. Megbíztam benne, odaadtam a szívem újra. És összetörte újra.

A második pofon ugyanattól az embertől sokkal rosszabb, mint az első.

Talán pont amiatt, mert olyan élménydús kapcsolat volt, és sok a közös szép emlék, még így 3 év után is nehéz elfelejteni. És persze csak tetézi a rossz érzést az, hogy szerintem ő már a nevemre is alig emlékszik.

Törés.

Az első szerelmem azért hagyott ott, mert szétválasztottak minket, és ő ezt hagyta.. Fél évig voltunk együtt, és én hónapokon át szenvedtem a hiányától, folyamatosan sírtam.

Aztán 4 hónappal később jött egy srác, aki végleg el tudta feledtetni velem az exem. Túl hamar történtek a dolgok, és most, alig 2 hónap után dobott azzal az indokkal, hogy ő nem szerelmes, jobb lesz, ha nem találkozunk, nem érzi úgy, hogy valaha is szerelmes lesz, nem foglalkozik a kapcsolattal. Ő valószínűleg mindvégig csak kihasznált, de én olyan naiv voltam, hogy nem vettem észre. Most itt vagyok teljesen összetört szívvel, és én már nem hiszek abban, hogy lesz majd valaki, aki meg is fog becsülni. Egyedül vagyok, és depizek csak. Most ez jutott..