Kedves kérdező! Elolvasván a kérdést, elég szeszélyes barátnőd van, de minden kezelhető. Én 22 éves nő vagyok. Fiatalabb koromban hasonlóan szétszórt voltam. Gyakorta meggondoltam magamat miután elküldtem valakit a francba. Hál' Istennek én ezt már kinőttem. Viszont! A "párom nem foglalkozik velem eleget" nagyon ismerős. Ha érzékenyebb lelkületű barátnőről van szó, akkor ő különösen nagyobb odafigyelést igényel, mint a sima "csajok". Az az igazság, hogy sajnos mivel férfi értékrend és női értékrend között nagyon nagy különbségek mutatkoznak, nem újkeletű probléma az, hogy amire az egyik fél azt gondolja: " a lelkemet is kiteszem és nem elég neki" Arra a másik azt gondolhatja: "De hiszem ez alap. Ne hányd a szememre, hogy többet akarok". Tudod hasonló cipőben járunk a párommal mi is, kicsivel több, mint egy év után. Hadd éljek a saját példámmal. A barátom nagyon jó ember. Nem is tudnék, nem is akarnék rá rosszat mondani. Látom rajta, hogy nagyon igyekszik, hogy a kedvemben járjon, de ahhoz a fajta udvarláshoz nem ért szegény, ami azt a pluszt adná nekem, amitől a nő elájul. Ezért sajnos- őszinte ember lévén- gyakran a fejéhez vágom, hogy nem én vagyok számára a legfontosabb, nem figyel rám oda eléggé, csak mert szegénynek nincs gondolatolvasó képessége. Ez egy hatalmas hiba részemről, és nagyon bánom. Ő nem érdemli meg, hogy ilyesmit mondjak, mikor annyira igyekszik. Szóval bevallom, az érzékeny nők néha elég meggondolatlanok, de esetemben legalább felismertem a hibát, és nekem eszembe se jutna szexmegvonással, vagy szakítok-nem szakítok játszmával sakkban tartani egy embert, aki a lelkét is kiteszi értem. Azt hiszem a ti esetetekben viszont ennél jóval többről van szó. Miután nem írtad le, hogy a kapcsolatotok barát-barátnő státusznál mélyebb lenne, azt hiszem ezen a vonalon kell elindulnod. Amikor egy nő 3 év után olyat mond, hogy szerinte nem ő a legfontosabb Neked, és ezért "elhagy" akkor az egyértelmű jele annak, hogy ő már nem elégszik meg azzal, hogy továbbra is barátnő státuszban szerepeljen. Valószínűleg szeretné, ha komolyabbra fordulna a kapcsolatotok, gondolok itt a korotokra való tekintettel összeköltözéstől egészen eljegyzésig bármire. Talán a szeszélyessége magyarázható ezzel. Ugyanis valószínűleg várta, hogy utánakiáltasz "Ne menj!" de ez valószínűleg nem történt meg. Gondolom az járhatott a fejében, hogy ha megízlelteti veled a veszteség fájdalmát, akkor magadtól ráébredsz, hogy szükséged van rá, és akkor majd mint szőke herceg fehér lovon, felkeresed és ünnepélyesen megígéred, hogy neki szenteled az egész hátralévő életedet :) A 3 hónapos szexmegvonással viszont én sem tudom hová tenni. Én nem tudnám ezzel büntetni a partneremet, de főképp magamat nem :D Azt tudom tanácsolni, hogy keresd meg a lányt, mert íratlan szabály, hogy a férfinak kell keresnie a nőt egy olyan szituációban, amikor a probléma onnan gyökerezik, hogy állítólag te nem törődsz vele eleget. Ilyen esetben ugyanis sajnos nem is várhatod, hogy ő kezdeményezzen. Keresd meg, találkozzatok, és üljetek le egy nagy "lelkiző" beszélgetésre, amihez ugyan semmi kedved, de hát valamit valamiért. Mindkettőtöknek, és a kapcsolatotoknak is úgy gondolom jár annyi tisztesség, hogy rendezzétek a hogyan továbbokat. 3 évet elég durva lenne így "lezárni", azt gondolom. Beszéljétek meg kertelés nélkül, kinek milyen tervei vannak az elkövetkezendő időszakot illetően. Azért hadd tegyem hozzá, hogy akármilyen anyagi helyzetben is álltok, a nő biológiai órája 22-30 éves kor körül csörög! Optimális esetben az első közös gyereketeket jövő ilyenkor kellene szülnie. Nem akarlak megijeszteni, de jobb, ha mielőbb rendbe teszitek ezt, mert az idő telik, és ugyan ti férfiak ráértek, de mi nők sajnos annyira nem. Ha valóban nagyon szereted- annyira, hogy nem riaszt vissza a gondolat, hogy vele éld le az életedet- akkor azt javaslom, komolyan gondold át ezt, mert valószínűleg ez a vízválasztó nálatok. De ha eszed ágában sincs komolyabbra fordítani vele a kapcsolatot, mert szereted ugyan, de annyira nem, hogy feladd esetleg a szabadságodat, akkor hagynod kell neki esélyt arra, hogy már most elkezdjen keresgélni más irányba. Ebben az életkorban már nem szabad játszadozni egymással. (Félre ne értsd, egyikőtöket sem akarom megszólni, mivel nem ismerem a kapcsolatotokat és a személyiségeteket.) De ezek komoly kérdések. Szerintem ez lehet a gond. Remélem, tudtam segíteni.