Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a fenébe van, szeretem de mégsem akarok vele lenni?
Ő az első barátom, fél éve vagyunk együtt. Az első fél évben szinte minden nap találkoztunk, ez idegileg engem megviselt, mert előtte sokat voltam és egyedül, nem nagyon tudok barátokat szerezni. A pszichológus szerint amikor fél év után azt éreztem hogy jó lenne kicsit egyedül is lenni, akkor megijedtem hogy ez rosszat jelent, mert nagyon fontos nekem ez a fiú és nagyon ragaszkodom hozzá. Az ijedségtől összekombináltam egy csomó olyan gondolatot hogy mi van ha nem szeretem annyira és ezért szeretnék egyedül is lenni, meg hasonlók. Addig gyártottam magamnak ezeket az alaptalan gondolatokat, hogy teljesen összezavartam magamat. Egyszer őrületesen hiányzik, de aztán nem. Egyszer vele akarok lenni és látni akarom, következő pillanatban már nem akarok vele találkozni. Majdnem szakítottunk is, de végül megbeszéltünk. Ez így 2 hete tart. Minden nap sírok, többször is, nehezen nyugszom meg, nem tudok se aludni, se enni, nem tudok tanulni se már. Sokszor rohanok a barátomtól, ő meg tud nyugtatni, de csak egy időre, utána minden jön megint előröl. A pszichológus azt mondta hogy nagyon nagyon félek hogy elveszítem, ezért a félelem miatt kitaláltam magamnak ezt a negatív gondolatokkal téli világot, ami még jobban megrémiszt és ezért további képzeteket gyártok magamnak. Már olyan szintre süllyedtem, hogy sokszor nem akarok a barátommal találkozni, de ha "szünetelünk" akkor meg elemi erővel tör rám a hiánya. A héten már nem is éreztem túl jól magam vele, néha kicsit frusztrált, zavart. Ezek szerintem/pszichológus szerint nem valódi érzések, csupán a sok negatív gondolat által teremtett érzések. Elengedni nem tudom a barátom, mikor majdnem szakítottunk akkor is majd meghasadt a szívem. Amikor arra gondoltam hogy többet nem mehetek vele ide, sírok. Amikor arra gondolok hogy többet nem jön az iskolához és jön velem haza, sírok. Amikor arra gondolok hogy többet nem találkozunk, sírógörcsöt kapok. Szeretem, vele akarok lenni. A pszichológus már egy pszichiáter kezelését is kérte.
Szóval szerintetek van olyan hogy szeretem, nem akarok szakítani, mert tényleg szeretem, de közben pillanatnyilag nem akarok vele találkozni, ok nélkül nem érzem jól magam vele? Tényleg ennyire bemeséltem magamnak ezt a sok hülyeség?!! 18/L
válasza:Szia!
Huh, nem könnyű eset. Nem vagyok pszichológus, amit mondok, az saját tapasztalat lesz.
valamennyire átérzem a helyzeted, hasonló cipőben voltam én is. Szintén első barát (20 évesen volt az első).
Nincs valami a háttérben, ami tudat alatt zavar? Nekem ez állt a háttérben, no meg az is, hogy első kapcsolat. Hozzá kell szokni, hogy kötődsz valakihez... már nem csak Te vagy, hanem MI.
Én is volt, hogy sírtam, hogy mi van, ha nem is szeretem igazán, csak beképzelem (ami hülyeség, hidd el, ilyet nem lehet beképzelni!!!) és tudod, honnan tudom, hogy szereted a fiút? Mert félsz, hogy elveszíted. Én is így éreztem (bár, mint mondtam, kapcsolatunk elejét nekünk beárnyékolta valami... de már minden rendben).
Mikor vele voltam, imádtam. Mindig ő motoszkált a fejemben, de valahol mégis ott volt az a bizonyos "mi van, ha?" kérdés. Mi van, ha nem is szeretem igazán, ha nem ő az igazi stb... Nem szabad ilyen komolyan venni! Ez volt az én bajom is, hogy egyből rettegtem az elköteleződéstől. Azóta rájöttem, hogy ennek semmi értelme... Kételkedtem, sokat sírtam... hogy észhez kapjak az kellett, hogy megérezzem, milyen az, ha elveszítem (vagy majdnem elveszítem). Akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretem Őt, hogy ezek nem képzelt érzelmek, hanem igen is komoly, tiszta szerelem.
Én ettől rémültem meg. 20 évig éltem a saját világomban, majd hirtelen rám tört egy addig ismeretlen, de nagyon intenzív érzés. Olyan erős szerelem, amely nem adatik meg mindenkinek. Féltem ettől az egésztől, nem tudtam mit kezdeni vele. Amikor majdnem elveszítettem, rájöttem, hogy nekem Ő mindennél fontosabb, hogy nem szabad félni semmitől, csak szeretni kell. :)
De nem csupán az érzelmeimtől féltem, hanem a következményektől is: mi van, ha elveszítem? Ha ez az egész "hiábavaló", hogy neki adtam az első csókomat, a szüzességemet, de szakítunk. Ilyesmire gondolni sem szabad! Hogy mi lesz akkor? Egy gyönyörű emlék, amire idős korban is jó lesz visszagondolni. :)
Nekem sikerült megbékélnem ezzel az érzéssel, és azóta úgy érzem, csak erősödik a szerelmem. Szóval nem megijedni, erős nő vagy te! És hidd el, egy nő mindenre képes! MINDENRE! :)
22/L
válasza:Első és második! Köszönöm a válaszokat!
Harmadik! Bocsánat, hogy telefonról írtam és nem vettem észre, hogy pár szót elírtam...
válasza:A fél év nagy vízválasztó, általában akkor csökken drasztikusan az Oxitocin, ami a nagy lángolást okozza.
Vedd még ehhez hozzá azt is, hogy bár az ember társas lény, alapvető szükséglete az is, hogy néha egymaga legyen.
Plusz 18 éves vagy, amikor az ember az egész világban bizonytalan, így saját magában is.
Csókoltatom a pszichológusodat. Nem pszichiáter kell ide, hanem belátni azt, hogy minden mindennel összefügg.
válasza:Ezt mondom, hogy elírtam! Az az akart volna lenni hogy "Mi a fene van..." csak a telefon átírta, én pedig nem vettem észre!
Köszönöm a választ 6. Én sajnos alapból egy bizonytalan személyiség vagyok, és mikor először éreztem hogy jó lenne egyedül is lenni, nem arra gondoltam hogy ez természetes, hanem hogy ez biztos rosszat jelent, és megijedtem, hogy elveszítem. A félelem és bizonytalanság miatt pedig egyre több képzetet gyártottam magamnak, amiktől még jobban megijedtem és elbizonytalanodtam, ezért megint csak tovább kombináltam. És most ott tartok hogy nem tudok kikapcsolni, akármire figyelek, előjönnek azok a rossz gondolatok és azok tűnnek valódinak, hiába fogtam fel többször is a "tiszta pillanatokban" hogy természetes hogy egyedül is szeretnék lenni, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!