Egy könyv ismertetőjében egy mondatra hívták fel a figyelmem: "milyen mérhetetlenül nehéz tiszta szívből szeretni valakit, akiről túlságosan sokat tudunk". Szerintem ez a mondat nagy hülyeség. Ti mit gondoltok róla? Mi értelme?

nagyon köszönöm a válaszokat! ha már ilyen kedvesek voltatok, külön reagálok mindenkiére:)

1. értem amit mondasz, és érdekes is, viszont biztos vagyok benne, hogy emiatt írta ezt nekem, mivel pár órával ezelőtt nagyon összevesztünk... egyrészt az én féltékenységi rohamom miatt, másrészt mert ő nagyon tapintatlan volt :( viszont valóban, ha valakit megismerünk, nyilván rosszat is látunk, de a jó miatt szeretjük nem? :)

2. erre én is gondoltam, hogy nem hat az újdonság erejével... :) de feltenném neki a kérdést, mikor lesz azzal a fiúval olyan szoros a kapcsolata, mint amilyenné a miénk kinőtte magát? én kész lennék még az osztálybeli kapcsolatot is megpróbálni, csak hogy kihozzunk mindent a kapcsolatunkból. soha nem szerettem még így senkit (azt írtad párkapcsolati tapasztalaom és élettapasztalatom nincs. de szerelmes voltam már :))

3.köszi a válaszod, aranyos volt :) elolvastam a könyv ismertetőjét, tudom melyik könyvről van szó. bár sok nem jött le ebből, de talán kapizsgálom miről lehet szó. hogy a kislány mélyen belelát a az emberek lelkébe az ételeiken keresztül, tehát nem csak a szívével lát úgy mondd, és ez már túl sok amit tud, ezért máshogy néz még az anyjára is. nekem ez jött le. de akkor se értem, hogy miért von párhuzamot köztem és közte :// és minden vágyam az hogy vele lehessek. a legcsodásabb lány akit ismerek. annyira bánom, hogy nem vettem észre előbb :/ rengetegszer jártam úgy, hogy túl közel kerülök egy lányhoz mint barát és utána vhogy nem sikerül tovább is lépni. nem tudom miért van ez. megőrülök belé. nagyon fáj, hogy még ő is ilyenekkel forgatja bennem a kést. nagyon szívesen közelednék én tovább hozzá, de most más fiúval kezdett el találkozgatni...