Összezavarodtam és nem tudom mit érzek a párom iránt, szerintetek?

9 hónapja vagyok együtt és a következők vannak:

-egésznap szinte rá gondolok, de nem hiányzik. Úgy értem hogy első gondolatom ő is sokszor eszembe jut napközben, de nem érzem hogy találkozni akarok.

-Nem kívánom a sexet, viszont nem csak vele hanem uyg alapól mással se ezért ritkán sexelünk.

-vele érzem magam a legjobban, vele szeretek a legjobban lenni, de ha napokig együtt vagyunk akkor már sok és legszivesebben egyedül lennék nyugalomban

- El sem tudom képzelni azt hogy én mással legyek valaha is, most se tudok ránézni másik pasira és tudom hoyg számomra a mostani párom a tökéletes, de belegondolok hogy örökké együtt és teljesen megijedek.

- 9 hónapja reggeltől estig facebookon beszélünk és ha 1-1 nap nem tud annyira irni a munka miatt akkor minden másodpercben rágondolok és teljesen egyedül érzem magam, viszont még igy sincs bennem az hogy azonnal találkozni akarok.

-nem esik jól ha hozzám ér amikor sokadik napja vagyunk együtt, de ha belegondolok abba hogy más érjen hozzám, én rosszul leszek.

-Vanolyan hoyg találkozom a barátaimmal és bulizok, és nem akarom hoyg jöjjön, de olyan is hogy nélküle nem akarok menni sehová és ha ő nem tud jönni inkább énis otthon maradok, mert nélküle nem jó.

Igazából az első kapcsolatom leszámitva, az összes kapcsolatom kb iylesmi volt. Talán egyszerüen ilyen tipus vagyok? Én igy vagyok szerelmes? Vagy nem is voltam még szerelmes és nem is tudok az lenni? Vagy azt várom 26 évesen is hogy olyan lángon égjek egy férfi irtán mitn az első szerelemnél 16 évesen, de ilyen ugy sem lesz soha?

Szóval elég kettős a dolog nem igazán értem magam és nagyon sokat gondolkozom ezen és kezdek bele bolondulni

Én 26, Ő 27