Nagy korkülönbséggel, de együtt tudunk maradni?

Olvasgattam itt gyakorin már ezer meg egy ugyan ilyen kérdést, és mind hasonló szituval álltak elő, de azért szeretnék én is választ kapni a saját kérdésemre. 16 éves vagyok(lány) a párom 22 évvel idősebb. Nem vállaljuk fel a társadalom naagy naagy emberei előtt, hogy mi együtt vagyunk, pár évig csak ketten tudjuk majd ezt, meg esetleg a család. Jelenleg még anyum se tudja( aputól elvált), így csak anyuval vagyok hajlandó erről beszélni, de még ezen is gondolkozok, hogy hogyan is mondjam el neki. :) A lényege a kérdésemnek az az lenne, hogy szerintetek későbbiekben nem kell félnem majd komolyabb elítélésektől meg hasonló magvas gondolatoktól? Engem személy szerint nem érdekel és Őt sem izgatja senki véleménye sem, mert valami iszonyatosan szeretjük egymást és valahogy ez így jó nekünk. Csak mégis még "gyermekdedlélek" vagyok a világ szerint és nem akarjuk így kinyilvánítani, ilyen korán, hogy mi mindennek ellenére egy pár vagyunk. :) Mehet ez így sokáig, esetleg a halálunkig. Valahogy nincs szükségem senki másra, fiatalabbra, idősebbre, csak Rá(!) és minden nap hallgatva tőle, neki sincs szüksége senki másra. A másik amiben szeretném kérni a tanácsotokat, hogy hogyan tudnám anyuval ezt az egészet a legjobban megbeszélni. Mindent megbeszélünk, mindent, még azt is hogy hogyan áll éppen a lábujjunk hegyén a bőr. Két hónapja, de van ez már lassan két és fél is, hogy titkolom előle, annyira bűntudatom van az egész miatt és tudom, hogy ezt azért nem venné be könnyen a gyomra. Szóval ilyen egyszerű kérdésekre szeretnék választ kapni, remélem tudok is. Köszönök előre minden választ! :)