Mit lehet tenni a szeretethiánnyal, ha nincs olyan aki meg tudná adni?

Igaz vannak barátaim akikre számíthatok mindig, de nem tudják nekem megadni azt, ami nekem kéne.. Sokszor magányosnak érzem magam még köztük is.

Most én vagyok az a tipikus negatív a csoportban pedig nagyon sokáig nem voltam ilyen.

A családom katasztrófa mióta az eszemet tudom ők kilőve. A lány akit szeretek egy nehéz időszakot él át egy szakítás miatt ezért, hol ilyen, hol olyan... Totálisan kiszámíthatatlanul viselkedik velem és ezt nem tudom hova tenni. (Ő a legközelebb álló személy hozzám és vele éreztem magamat eddig a legjobb szinkronban, jobban ismerem, mint a saját anyja) A vicces az egészben, hogy egy párkapcsolat összes negatívumát összehoztuk már,de a pozitív dolgok mindig kimaradtak. És nehéz bevallani,de fáj dolog.

Ismerkedtem pár lánnyal, jól elvagyunk meg minden és mikor már randira hívom belemegy meg örül neki dúl a happy, aztán puff eltűnik, se kép se hang se válasz.Az ilyennél a térdkalácsom kiharapnám, miért nem egyszerűbb egy szimpla NEM-et mondani. Aztán van olyan, aki egyszerűen csak nemtom... próbálkozok vele beszélgetni meg bátorítani, de totál üres az egész és nem tud megfogni a dolog.

Folyton csak azt érzem , hogy én vagyok az aki ad , de semmi nem jön vissza cserébe. Ugyanez igaz a kezdeményezésre is.Pl Állandóan én írok rá valakire, ami előbb utóbb nekem olyan "loholás a lány után" szagú dolog, így abbahagyom aztán persze amire a reakció: semmi. Kifúj az egész.

Nemtudom, hogy tudnék ebből kijutni. Rohadt magányos vagyok és nagyon igénylem most a törődést, amit kb egész életemben kimaradt.Folyton keresem mások társaságát, mert bár sokszor szeretek egyedül lenni, de a magányosnak lenni nagyon nem. Mindemellett lassan reménytelenül szerelmes is vagyok amire még lenne esélyem , hogy jól végződjön , de nem tudom hogyan. Ha próbálok elszakadni tőle, másoknak esélyt adni az szarul sül el...aztán visszakerülök a startvonalra.

Sorry ha hosszú lett

18/f